Hatvan évvel később megismétlődött, ami annak idején történt velem. 1964. szeptember 1-jei keltezésű a Kabai MEDOSZ Sportkör pártoló tagsági igazolványom. Ottani edzőm, Végh Antal írta alá, hogy azon az őszön elindulhassak egy püspökladányi járási úszóversenyen. Tizenhárom éves voltam ekkor. Miután rendszeres edzésbe kezdtem, a következő évben már Debrecenben, a megyei versenyeken is helyezéseket értem el. Ennek nyomán kaptam ajánlatot a DVSC úszó szakosztályától, hogy igazoljak át hozzájuk. Ott aztán a legendás, idősebb Rentka László lett a mesterem.


Most, hetvenkettedik–hetvenharmadik évemben szinte ugyanezt az utat jártam be. Végh Antalra emlékezve márványtáblát avattak, és emlékúszást rendeztek Kabán, 2023 tavaszán. Ennek hatására újból edzésbe kezdtem, majd a 2023 szeptemberében és 2024 májusában megtartott kabai versenyeken magam is rajthoz álltam a szeniorok között. Aztán úgy alakult, hogy földimmel, Cseke Bélával együtt a Debreceni Szenior Úszó Klub versenyzőjeként neveztem be a 2024. június 1-jei és 2-ai, csongrádi, majd a június 14–16. közötti gyulai országos versenyre.


Persze, mindez csupán személyes ügy. A Kabától Debrecenig másodszor is ismétlődő pályaív esetleg talán attól válhat érdekessé mások számára is, hogy régi irataim közül előkerült néhány olyan dokumentum, ami rávilágít arra, hogyan szerveződött az 1960-as években az úszó-, s általában a sportélet, s miként zajlott az utánpótlásnevelés. Kezdjük azzal, hogy a Kabai MEDOSZ Sportkör nevében a MEDOSZ jelentése: Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete. Ebből az is következett, hogy a helyi sportéletet a termelőszövetkezetek – amelyek közül Kabán, az egyesülések után, idővel a Vörös Csillag maradt meg – támogatták anyagilag is.


A 2. kópián az egy évvel későbbi, 1965. október 1-jei keltezésű iskolai kikérőm látható. Aláírások egész sora jelzi, ki mindenki vállalt felelősséget az akkori, a Kabáról a debreceni edzésekre vonattal járó kisdiákért. A kikérőt a DVSC (Debreceni Vasutas Sport Klub) elnöke, továbbá az úszószakosztály vezetője – dr. Ludmány Gyula –, illetve édesapám, az iskola nevében pedig Csarkó Istvánné testnevelő tanár és az iskolaigazgató, Sári Gusztáv látta el kézjegyével.


A DVSC sportegyesületi tagsági könyvemet 1966. január 1-jével datálták. Ebben 1967-es az úszó sportágban elért országos ifjúsági ezüst minősítésem, az 1968-1969-es tanévre szóló, Fazekas Mihály gimnáziumi igazgatói hozzájárulás, egy 1969. március 1-jei sportorvosi igazolás. De külön könyvecskére bukkantam 1968. augusztus 21-i dátummal szintén sportorvosi engedéllyel. Ifjúi életem utolsó versenyén 1972-ben sorkatonaként vettem részt. Erre emlékeztet a Hadsereg Országos Úszóbajnokságán, a 100 méteres gyorsúszásban elnyert egyéni II. helyemért járó plakett.


Ennek értékét a szememben az adta, hogy mindössze kéthónapos felkészülés után, a közbenső selejtezőkön harcoltam ki az országos, az elődöntők utáni döntőkben való szereplést. Ott már a korábban hozzám hasonlóan versenyszerűen sportolókkal kellett megmérkőzni, továbbá – s ezt nem igazán tartottuk korrektnek – a Honvéd edzésben lévő vízilabdázóival. Ezzel együtt a gyors- és a vegyes váltóban is dobogós lett a hadosztályunk csapata.


Egészen tavalyig azt gondoltam: versenyzőként már soha nem szállok vízbe. De soha nem mondd azt, hogy soha! Csongrádon, a 70 és 74 év közöttiek X. korosztályában az 50 méteres hátúszásban az 1., az 50 méteres gyorsúszásban a 3. helyen végeztem. Gyulán a 100 méteres hátúszásban az egyéni 2., az 50 méteres gyorsúszásban a 3. helyet szereztem meg. Ezen kívül a debreceni csapat tagjaként szerepeltem a 2. helyen végzett 4x50 méteres vegyes, illetve a 3. helyet szerzett 4x50 méteres gyorsváltóban. Együtt a több mint 84 éves Krasznai Róberttel, akire anno kiskamaszként példaképként tekintettem. Mi több, Gyulán Rentka Éva elnökségi tag bélyegzővel látta el az 1966-ban kiállított DVSC sportköri igazolványomban az átigazolásomat a Debreceni Szenior Úszó Klubba. Bár a pecsét az aláírását eltakarja, de én tudom, hogy ily módon odakerült édesapjának, az általam mindig nagy tisztelettel övezett Rentka mesternek a neve is.