Bevezetés

Röviden tisztázzuk mi a magaskönyökű tartás az első negyed technikával úszott gyorúszás esetében.
A tanulmány elsősorban azokhoz a fiatalokhoz szól, akik az úszásba való bevezetésen túl vannak, de nem uralják minden részletében a kartempó mechanikáját.
A gyorsúszásnál két legnehezebben megtanulható mozdulatot említenénk, a magas könyökű tartást és a kéz merítését.

A kép szekvenciák a vízfogás után készültek. Az első képen Karlyn Pipes-Neilsent a 2004 ben világbajnok úszónőt látjuk, aki bemutatja a magas könyökű úszás gyakorlat közben a kéz előrevitelét és a húzási fázist. Ezeket a gyakorlatokat egy DVD felvétel alkalmával mutatta be, melyet a Go Swim Productions készített. Ezért tartja magasan a fejét és nevet közben! Figyeljük meg a bal könyökét, a váll és a kar által bezárt szöget és a jobb kar előrevitelét. Az alább következő képek mutatják be azt, amiről ez az oldal valójában szól.


A továbbiakban Grant Hackett és Ian Thorpe két ausztrál olimpiai bajnok úszását vizsgáljuk meg. A képen hozzánk közelebb Hackett látható. Hackett felkészült a vízfogásra miközben Thorpe még a jobb kezét nyújtja előre. Nézzük meg Hackett keze miként mozog a könyöke alatt. A kép közelítőleg azt az időpontot mutatja a kartempó ciklusában, mint az előző Pipes-Neilsent mutató kép. Jól látszik, ahogy Thorpe a kezét kinyújtja és mennyire áramvonalas a vízfekvése. Mindkét úszó a jobb oldalát (csípőt és felsőtestet) lefelé fordítja. Thorpe lefelé nyomja a hónalját, hogy ezzel is a kar kinyújtását segítse.

Ez a kép a kar siklását/kinyújtását mutatja a vízbe merítés után. A kéz laza és rövid ideig ebben a helyzetben marad a víz megfogása előtt. A fej lefele néz. A kéz a víz felület alatt található kissé lefele mutató ujjhegyekkel. A kézfej egy síkban tartott ujjakkal kerül merítésre, nem a hüvelykujj felől először. A kar előre nyújtásra kerül anélkül, hogy az alkar a test középvonala felé mozdulna. A kézfej egyvonalban van az alkarral. Ezek a feltételei annak, hogy a kar magától vízfogási helyzetbe kerüljön. A kéz nem kerülhet tempó közben újra a víz felszínére. Az ujjhegyek mindig mélyebben vannak mint a bokák. Gondoljunk arra, hogy ez a húzás idején lehetővé teszi a kéz biztos vízfogását, a test előre hajtását vagy elfordítását a mozgó kéz fölött. Az úszó teste olyan, mint egy szánkó: a kar erejével húzza és tolja a testét egy egyenes vonal mentén előre, miközben a kezek a hóba kapaszkodnak. A bal oldali képen mutatott fázisban a kéz lefele mozdul anélkül, hogy a könyök lesülyedne. Ennél az alkarra kell figyelni. Az alkarnak nem kell oldalirányban elmozdulnia, hanem a vízfogás miatt lefele és utána hátra kell mozognia a vízből történő kiemelésig.

Ezután a víz felett előre viszi a kezét és minden kezdődik előlről. Képzeljük el a helyes kartempót úgy, hogy két párhuzamos fal található egymástól kb 25 cm-re. A két fal fölött csak a felkar haladhat át az alkar nem. Az alkarnak és a kéznek mindig a két fal között kell maradnia (a bal kéznek ugyanígy két falat képzeljünk el). A bal oldali képen Hackett megfogta a vizet és elkezdte a testének az áthúzását a horgonypont fölött. Thorpe egyenesen fogja a vizet. Figyeljük meg mindkettejüknél a magas könyöktartást, közel a vízfelszínhez. A kezek egyiknél sincsenek a test alatt. Úgy néz ki mint egy szörfös a deszkán. Nézzük mégegyszer ezen az oldalon az első képet: Thorpe ebben a pillanatban van ezen a horgonyponton. A kulcs a magas könyöktartás. A könyököt nem szabad - úgy mint régebben megengedték - lefele engedni. A kézfej és az alkar nem kerülnek a test alá, hanem kissé oldalt maradnak. A törzs és felkar által bezárt szög állandó marad a teljes húzó- és tolófázisban, mégpedig a legjobb erőátadást biztosító területben. Úgy a mell, mint a hát izmai is részt vesznek a kartempóban. A test elfordulása adja meg, hogy milyen mélyre kerül a könyök. Képzeljünk egy zsineget a vízbe és minden esetben vigyük a kezünket ez alatt a zsineg alatt. Vigyük előre a kezünket és a kéz irányuljon lefele mint a vízfogásnál. A könyök a zsineg vonal ugyanazon oldalán kell maradjon a húzás ideje alatt. A könyök ennél a feladatnál valamivel magasabban van egyébként nem különbözik a normál úszástól.

Hackett befejezte a húzó fázist, a jobb kar mozgási energiája hozzáadódott a test mozgásához, ezáltal az átadott erő csökken. Ezután a kéz vízből szabadítása következik, amikor a kézfej felszabadult a húzásból, az alkar a felkar felé mozdul, miután a könyök a víz felszíne főlé került. Minden úszónál különbözik az, amikor szabadítást végrehajtja. Néhány edző ahhoz, hogy a nem teljesen befejezett test elfordulást kihasználja, egy hosszabb tolófázist alkalmaz. Fontos az, hogy a test hosszanti tengely szerinti elfodulását ne váltsuk fel a vállak elfordulásával. A test elfordulása az egész testet érinti csípőtől indítva és a felsőtest elfordulása követi. Amennyiben a váll elfordulása követné a csípő elfordulását ez a váll lefele-hátra forgatásához vezet, ami a csípőt erősebben elfordítja, a kézfej a test középvonalát keresztezi ez pedig a test kígyózó mozgásához vezet és senki sem akar úgy úszni, mint egy kígyó.

Itt az látható, ahogy az úszó a jobb karját előre viszi miközben a bal kar még húz vagy a tolófázist befejezi. Mindkét kar a vízben van. Hátulról vagy elölről látszik milyen hosszan van mindkét kar egyidőben a vízben. Ilyen helyzetben a legkisebb a test közegellenállása. Amikor a bal kéz a vízben mozgást befejezte, nagyon gyorsan előre visszük, gyorsabban, mint ahogy a jobb kéz a vízben mozog. Ez úgy néz ki mintha egy vízbe csapódó mozdulatot tennénk. Figyeljük meg mégegyszer ennek alapnak az első képén, milyen közel van az előre vitt kéz a víz színéhez, miközben a könyök oldalt helyezkedik el. A kezet nagy lendülettel visszük előre azzal a céllal, hogy a középső ujjal érintsük a víz felszínét, alig valamivel a váll szélességén kívül. A könyök magassága a kéz előre vitele közben függ az úszó váll izületének mozgékonyságától és a test elfordulásától. A túl magas könyöktartás fájdalmat okozhat a váll rotátor köpenyében. Az alacsonyan előre vitt kar kíméli a váll rotátor köpenyét. Amikor a kezünket előre visszük a kezet lazán tartjuk, a "helyes" tartást nem megfeszített izmokkal kell elérnünk. A kéztartás és a mozgás vonalvezetése a kéz előre vitelében teljesen egyéni. Általában csupán annyi az elvárás, hogy a könyök a kézfej fölött legyen - vízbe merítés pillanatában is - a kéz merítése valamivel a vál szélességén kívül történjen és a test fordítása a kezet előre nyújtsa. A kéz előre vitelének utolsó fázisa egy kardcsapáshoz hasonló. A csapás nem lefelé, hanem előre irányul.
Ezután vigyük a kezünket a kezdőpontra és a másik karral ismételjük meg a húzást.

Jó úszást!

Köszönet nyilvánítás:

Ez az ismertető a Felix Gmünder honlapján található Grand Hackett és Ian Thorpe úszás technikáját elemző írása illetve a szerző által a Karlyn Pipes-Neilsen úszásklinikáján és úszóedzésein két év alatt megtanult technikák alapján került megírásra. Felix Gmünder honlapján további információk olvashatók a kartempó koordinációjával kapcsolatban. Ezeket az írásokat itt egy svájci honlapon lehet elolvasni.

További köszönet Glenn Millsnek a Go Swim producerének, www.goswim.tv, aki által készített képeket a szerző felhasználta ebben az írásban. A szerző ezt az oldalt Maddie McDonaldnak, Caroline McNamaranak és Rob Bodernek ajánja, (utóbbi a szerző fia), mert őket figyelve ahogy Karlyns technikáját elsajátítják, támadt ezen cikk megírásának ötlete.

A szerzőről:
BODER, Robert a Charles River YMCA-nál igazgató és úszóedző. Egy kis YMCA szervezetnél dolgozik Boston (Massachusetts, USA) közelében. Szenior úszó, aki többször szerepelt az Egyesült Államok tízes ranglistáján. A cikk elegye a személyes tapasztalatnak a leírt technika alkalmazásában és annak, ahogy ezt fiatal úszóknak elmagyarázta. Szerzője US Masters SSwimming által kiadott "Edzzél egyedül" írásnak. További hasznos információkkal és megjegyzésekkel szívesen segít (angol nyelven) BODER, Robert a rboder@comcast.net e mail címen.