Az első képen Pali bácsi, dr. Nagy Sándor Tibor társaságában látható a 2008-as budapesti versenyen a Nyéki Imre uszodában. Emlékszem, amikor Hódmezővásárhelyen beszélgettek és Pali bácsi azt mondta: Én kérlek szépen, csak az aranyérmeket tartom meg, az ezüst és bronzérmeket odaadom az unokáimnak. Tibor azt válaszolta, én is csak az arany érmeket őrzöm. Mire Pali bácsi kapásból válaszolt: De hiszen nincs is aranyérmed!!
Mindketten jót nevettek ezen. Persze vicc volt, mert volt olyan verseny ahol Tibor a legeredményesebb úszó volt.

A második képen az idén elhunyt Szántó Endre (1936-2025), dr. Nagy Sándor Tibor (1929-2009), Puskás Pál (1921-2019) és Kovács Lukácsné Rozika (1935-2021) láthatók együtt Hódmezővásárhelyen a verseny szünetében. De sok férfi váltót úsztak együtt a 280-319 éves korcsoportban egy másik férfi csapattársunkkal, aki fiatalabb is lehetett, hiszen ők már 80 felett voltak! Rozikával és egy fiatalabb hölggyel összeállt váltó is 280+-os volt.

A harmadik képen Zsótér András (budapesti úszó) Pali bácsi és Bánki-Horváth Béla (1920-2019) látható. Zsótér András 1949-ben az 1500 méteres gyorsúszásban bronzérmet, a 4x100m gyorsváltóban ezüstöt, 1951-ben 400 gyorson és 1500 gyorson bronzot nyert, a felnőtt magyar bajnokságon. Vele kapcsolatos történet, hogy valamikor az 1950-es évek elején, egy soha nem úszott váltóban (vagy 200-400-800-1500 vagy valami vegyes váltóban, amit nem rendeznek soha) Rákosi Mátyásnak a születésnapjára úsztak egy viágcsúcsot, ami nagyon valószínű ma is az lévén, hogy senki nem úszott ilyen versenyszámot azóta. Később András negyedrendű vádlottként, rendszerellenes összeesküvőként szénbányában "erősített", de csak 1956.ig, amikor megszökött és feljött Budapestre, ahol a Széna téri csapathoz csatlakozott. Előrelátóan, novemberben nem várta meg a (számára biztos) halálbüntetéshez vezető fordulat végét és az Egyesült Államokba kivándorolt, ahonnak 39 év után jött haza és lett szenior úszó.
Bánki-Horváth Béla bácsi, akár csak Pali bácsi, a háború után hadifogságban töltötte 3 év 8 hónapig idejét. Egyszer beszéltem erről Pali bácsinak. Azt kérdezte és hol volt Béla hadifogságben. Mondtam Tbilisziben Grúziában. Mire Pali bácsi, az üdülés volt a kijevi -40 fokban télen kint végzett építő munkához képest! Na az már igen, az hadifogság volt! Ő ugyanis ott élvezte a vendégszeretetet.

Érdekes egy ilyen hányattatott fiatalkori élet, milyen hosszú életű, tartalmas életet élő és vitalitásukat végig megőrző embereket eredményezett! Na ezt az utat nem szükséges, azért irigyelnünk tőlük, de azt az örömöt, amivel a mindennapjaikat élték és az apróbb, vagy néha nagyobb gondokat fogadták idősen is, bámulatra méltónak érzem. Emlékezzünk mindekire, akikről ez a megemlékezés szól!

Őrizzük csapattársunk Puskás Pál emlékét!