Szentesen jártam október 10-én, ahol még nem úsztam le ezt a távot, így gondoltam, ott is próbára teszem magam.

Egy igazi fürdőkomplexum van Szentesen, benne egy csodálatos 50 m-es, 10 pályás versenymedencével.

Amikor odaértem kissé meglepődve tapasztaltam, hogy nincsenek kötelek a medencében, aztán odamentem az úszómester sráchoz, és rákérdeztem, miért nincsenek bent a kötelek. Ő azt mondta, általában nincsenek bent, csak ha úszás van. Mondtam neki, hogy én 10ezer m-t szeretnék úszni, amit jobb lenne úgy, ha van bent kötél is, mert így nagyon hullámzik a víz. Ha jó a 9-es pálya, akkor oda beteszek egy kötelet -mondta. Persze, hogy jó -feleltem, és már indult is, hogy csinálja.

Az úszás jól ment a, nem volt szenvedős, jó erőben éreztem magam. Köszönhetően annak is, hogy előtte a héten már 2x megvolt ez a táv, edzettebb az ember, illetve nem kell újra hozzászoktassam a különböző szerveimet a terheléshez, élvezetesebb az úszás.

Csodás érzés volt itt is megúszni ezt a maratoni távot, ami idén a 75. volt már. Örülök, hogy ide is eljutottam, mert igazán jól éreztem magamat Szentesen. Az úszás után még kicsit beszélgettünk az úszómesterrel, Akinek a szemében szintén látszott az öröm, hogy sikerült leúsznom a 10000 m-t. Azt mondta: amióta én itt dolgozom, nem tudok róla, hogy valaki ennyit úszott volna.

Ezúton is köszönöm Neki, hogy csinált nekem egy pályát, és az elismerő szavakat!

Úgy búcsúztam el, mielőtt a gyógyfürdőben lazítottam volna, hogy lehet visszajövök holnap is, és újra leúszom ezt a távot.

És tényleg úgy is tettem, másnap is visszamentem Szentesre, mert ugye egy 10ezres úszásnál, már csak a dupla jobb, gondoltam.

Sajnos akkor a kiírtakkal, és a szombati telefonos érdeklődésemmel ellentétben totál foglalt volt az uszoda, mert fiú utánpótlás vízilabda meccsek voltak, amik, mint kiderült, este 6-ig tartottak.

Volt már máshol is példa erre, éppen ezért nem hagytam szó nélkül az akkor szolgálatban lévő műszakvezetőnél, hogy ez számomra nem egy kellemes szituáció, mivel 2,5 órát utaztam oda hiába, valamint szóltam, hogy figyeljenek máskor, ha lehet, a korrekt tájékoztatásra. Ő sajnálatot fejezte ki, és próbált marasztalni, hogy ússzak a kinti medencékben, vagy vellnessezzek, viszont én a távozás mellett döntöttem.

Kecskemét felé vettem az irányt, ahol tudtam, hogy szintén vízilabda meccs van, de a kiírás szerint fél öt után már szabad úszni. A program elhúzodott, így csak 6 után lehetett használni a medencét, amit annyira nem bántam, mert addigra tudtam, hogy azon a napon már nem kell 10 km-t ússzak.

A meccsből két negyedet láttam, ami élmény volt több szempontból, egyrészt mert lányok játszottak, másrészt nem is akárhogy, a vendég UVSE serdülő lányai valami 30 gólt dobtak.

Én a nap zárásaként 3000 m-t úsztam, ami szintén szuperül ment, jól esett.

A hétvége fő tanulságai: (és maradjunk a pozitívaknál) úszni nagyon jó, sokat meg mégjobb, és a vízilabdás lányok (is) szemetgyönyörködtetőek.

A szentesi úszásomat ajánlom a Szentesi Delfin ESC szenior úszóinak, kiemelten a szülinapos Pólyáné Téli Évának sok szeretettel, akinek az invitálására is látogattam el Szentesre!