De nagyon vártam már ezt az alkalmat!

Közel két hónap kihagyás után az elmúlt egy hétben 3x is volt lehetőségem úszni. Igaz, ehhez rengeteget kellett utaznom, ugyanis a legközelebbi hely, ahol kinyitott a strand, és szinte az egyetlen is az országban, Hódmezővásárhelyen van.

Múlt szombaton (9-én), illetve most pénteken és szombaton (15-16-án) voltam a csodálatos Török Sándor Strandfürdőben.

Eszméletlen jó érzés volt újra vízben lenni, úszni.

Azon kicsit meglepődtem, hogy nem felejtettem el úszni, sőt, elég jól is éreztem a vizet, habár erőm egyáltalán nem volt, az rögtön kiderült, hiába bicikliztem, túráztam az elmúlt időszakban.

Élveztem minden pillanatát, hogy újra a közegemben vagyok.

Jó volt, hogy az összes izmom dolgozik, hogy lazulnak az ízületeim, tisztulnak a gondolataim, gazdagodik a lelkem, egyszerűen örömmámorban úsztam.

Jópárszor elakadtam a kötélben, mert azt valahogy nagyon nem éreztem, meg azért egy idő után rendesen kezdtem fáradni, de boldog voltam, hogy végre ilyen küzdelmeim vannak. Tartottam tőle, hogy már bukófordulózni sem fogok tudni, de elejétől kezdve ment az is, és ennek is nagyon örültem, mivel nagyon szeretek azt is.
A nagy örömömben sikerült 5000 m-t leúsznom, ami azért nem kis táv ennyi kihagyás után. Körülbelül úgy éreztem magamat, mint amikor a 32 km-es távomat úsztam, eléggé ki voltam facsarva, de még így is másnap túráztam 10 km-t.

Vártam a következő alkalmat, mert tudtam, hogy ezt folytatnom kell, hiszen ez az életem.

A második alkalommal ott volt egy kedves szegedi szenior úszótársnő, Slízné Andrea. Örültünk a találkozásnak. Ő invitált engem Szegedre, hogy nemsokára kinyit majd ott is az uszi, én pedig mondtam neki, hogy legyen szíves ne felejtsen már el versenyekre jönni. Már tök jól ment az úszás, nem akadtam el a kötélben, több erőm is volt hozzá, teljesen más volt, mint elsőre. Folyamatosan elég sokan voltunk, mivel edzések is zajlottak közben, ebből akadt is torlódás, viszont szerencsém volt, mert ott volt a helyi klub egyik vezető beosztású embere (sajnos a nevét nem tudom), akivel látásból ismerjük egymást, és Ő elintézte, hogy a sportolókkal együtt ússzak, így mindenkinek jobb lesz. Ezúton is köszönet érte. 5000 m-t úsztam ekkor is, ami igazán jól esett.

Harmadik alkalommal már komolyabb célokkal tettem meg ezt a nagy utat. Feltett szándékom volt, hogy ebben a csodálatos 50 m-es medencében is le kell úsznom a szokásos 10000 m-emet. Mivel bennem volt az előző nap fáradtsága, és erőm sincs elég, nem hasítottam őrületes tempóban, de több kisebb pihenővel -3500 m hátúszás közbeiktatásával- végül sikerült szintidőn belül (nettó 4:22) teljesíteni a távot. Nem volt egyszerű mutatvány, de nagyon örülök, hogy a benti 50-es medence után ez is felkerült a listámra, ahol megúsztam ezt a távot, ami az idén a 25. ilyen volt, és ezzel 351 km-nél tartok. Elmondhatatlanul jó érzés volt ott lenni ezen három alkalommal Hódmezővásárhelyen, ami nem véletlenül az úszósport egyik fellegvára. Az érzést, hogy oda még vissza kell mennem -főként, ha máshol nem lesz lehetőség úszni-, megerősítette egy helyi szenior úszótárs (T. L.) is, akivel az úszás után találkoztam az öltözőben. Ő azt mondta, ha jövök még, maradjak pár napra, nála megszállhatok, ne utazgassak annyit! Köszönet érte előre is!

Ezért a három úszásért egyébként több mint 1000 km-t vezettem, vagy 15 órát voltam úton, és körülbelül annyiba került, mintha egy kétnapos versenyen vettem volna részt. Szerintem, ha többen összefognak, akik úszni szeretnének, egy-egy napot rá lehet áldozni, hogy elutazzanak, akár messzebbre is, mert az érzést, az élményt órában, pénzben nem lehet kifejezni, higgyétek el, bőven megéri.

Ezeket az úszásokat ajánlom nemes lelkű támogatóimnak, hálám jeléül!! Közülük egy szenior úszótársnőmet mindenképpen szeretném kiemelni (név nélkül), mert Ő már korábban elkérte a számlaszámomat, és már többször utalt nekem nem kis összeget, hogy minél gyakrabban tudjak úszni.

Hála és köszönet Nektek!!

Köszönöm Azoknak is, Akik miattam nézték a webkamera képét élőben!