A verseny tanulsága szerint a legjobb vegyesúszók, akik egy nappal korábban előkelő helyen végeztek a 200 méteres vegyesúszásban, a kevert sorrendű úszásban is jók voltak, kivéve a kevert úszásban harmadikat, aki 22. volt a szabályos vegyesen valószínűleg itt felszabadult a verseny teher alól. Két versenyző ért el jobb időt, mint a szabályos úszásban, az egyik az imént említett, aki a szabályos vegyesnél is jobb időt úszott, a másik pedig 17. volt a szabályos úszásban.

Budapest, 2020.04.28.
írta Miklós Attila

Dr. Gulyás Péter elemzése, amit e mailben küldött, olyan részletes végig gondolása a felvetésnek, hogy szó szerint közlöm.
Köszönjük a segítségét!

Ha jól értem, akkor ez a kérdés egy előfeltételezést foglal magában, mely szerint az úszásnemek sorrendje hatással van az időeredményre. Úgy gondolom, 5 tényező jöhet számításba, melyből 3 technikai, 1 élettani, 1 pedig mozgáskoordinációs jellegű:

1. a rajt
2. a forduló
3. a célba nyúlás
4. az izomcsoportok működése (terhelés és pihenés)
5. a motoros szabályozás váltása

1. A rajtok közül a hátúszás kiesik, mert sokkal kevesebb mozgási energia keletkezik a faltól való elrugaszkodásnál, mint a magasabbról, rajtkőről (ami már nem kőből, hanem acélból és műanyagból készül, talán rajtállványnak kellene nevezni) történő elugrásnál, egyrészt az engedélyezett lábtámasz, másrészt a helyzeti energia átalakulása miatt. Így a hátúszásnál a vízbecsapódás utáni kezdősebesség jóval alacsonyabb, ami 6 hátúszó kezdetű opciót már eleve kizár.

2. Ha nem hátúszás az első, akkor 2 úszásnemben páros kézzel való benyúlás kötelező (mell és pillangó), míg a harmadiknál (gyorson) közvetlen, csavarodás nélküli bukóforduló a célszerű, ami messze a leggyorsabb lehetőség. Ez a gyorsúszással való kezdés és hátúszással való folytatás mellett szól, ezt követően a hátról mellre, illetve hátról pillangóra való fordulás között nem látok különbséget, egyformán alkalmazható a jelenleg használatos legjobb megoldás, a "crossover-turn". Gyorsról bukófordulóval bármelyik másik úszásnemre a leggyorsabb fordulni. Ennél lassabb a hátúszásról való "csavart bukó" forduló, míg a leglassabb a mellről és pillangóról való fordulás, mert ezeknél a legnagyobb a dinamikaveszteség, ezen belül mellről vagy pillangóról hátra fordulni egy kissé kedvezőbb, mert az elrugaszkodás után nem kell csavarodni a vízben. A gyorsról hátra bukóforduló jelentősen javítana az összidőn,

3. A célbaéréskor a gyorsúszás a legkedvezőbb, mert az úszó látja a falat, és a test oldalt fordulhat, így a váll "megnyújthatja" a célbenyúló kart. Háton az úszó nem látja a falat, és nem is fordulhat oldalra, de az optimális célbeérkezéshez könnyebben választhat a "becsúszás" és az újabb tempó között, mint a pároskarú úszásnemeknél (mell és pillangó). Mellen és pillangón két kézzel kell célbanyúlni, de mellen szükség eseték könnyebb egy könnyen szabályozható méretű külön tempót tenni a test előtt, mint pillangón hosszú mozgáspályán kiszabadítani és víz fölött előrevinni a kezet. E vonatkozásban tehát utolsó úszásnemként a gyors a legelőnyösebb, utána a hát, majd a mell, legvégül a pillangó.

4. Az izomcsoportok működése szempontjából gyorson és pillangón javarészt azonos izomcsoportok azonos pályán mozognak, a legnagyobb eltérés a hátizom szerepében van, ami csak a pillangózás jellemzője, illetve a delfintempó energiaigényesebb, mint a krall. A gyorsúszás és a hátúszás is közel áll ebből a szempontból egymáshoz. A mellúszás markánsan különbözik a többitől, bár a pillangóval azért számos közös, nagy izomcsoportja van (négyfejű combizom, egyenes hátizom, egyenes hasizom, nagy mellizom), tehát itt is jellemző a szinergista működés. Vegyesúszásnál előnyös, ha az azonos izomcsoportok nem egymás utáni hosszakon működnek, hanem közbeékelődik a teljesen más izomcsoportokat működtető mellúszás. Energetikai szempontból a mellúszás "fogyaszt" a legtöbbet, utána a pillangó, a hát, majd végül a gyors következik.

5. A motoros szabályozás szempontjából a hát és a gyors, illetve a mell és a pillangó között húzódik a határvonal, mivel a "pároskarú" úszásnemek szakaszosan, míg az "egykezes" úszásnemek folyamatosan ciklikusak. Vegyesúszás szempontjából előnyösebb, ha ez eltérő mozgásszabályozást (főként ritmust) igénylő úszásnemek nem hosszanként ismétlődnek, mert akkor kevesebb a ritmus- és szinergia-különbség.

A fenti különbségek egymásnak ellentmondó követelményeket támasztanak, ezért egyértelmű sorrend nem mutatható ki az optimalizás (legkedvezőbb összidő) szempontjából. A fenti követelmények súlyozása azért lényeges, mert az összidő szempontjából eltérő fontosságúak, így pl. rajtolni és célbaérni csak egyszer kell, míg fordulni háromszor (olimpiai medencében, 200 méteres távon).

Na innentől már tök egyszerű a megoldás: egy négyváltozós mátrixot kell szerkeszteni, ahol 6 metszéspont értéke eleve nulla, mert nem vízből, vagyis nem háton indul az úszó. De ez a Te asztalod, én már nem tudnám ezt modellezni és megoldani.

A választék a következő:
m – gy – p – h
m – gy – h – p
m – h – p – gy
m – h – gy – p
m – p – h – gy
m – p – gy – h
gy – m – p – h
gy – m – h – p
gy – h – m – p
gy – h – p – m
gy – p – h – m
gy – p – m – h
p – m – gy – h
p – m – h – gy
p – h – gy – m
p – h - m – gy
p – gy – m – h
p – gy – h - m

A különböző szempontok összevetése és súlyozása után szerintem a legkedvezőbb sorrend a következő:

gyors - hát - pillangó - mell.

Utólag hozzáfűzött gondolatok:

A mellúszással való kezdésből származó rajt-nyereség szerintem is lényegesebb, mint a további sorrendből következő szinergia-hátrány, és ugyanúgy csak egy kétkezes forduló marad benne. Ezt a szempontot nem vettem figyelembe a rajtok elemzésénél.

Ugyanakkor az az érzésem (nem ismerek erre vonatkozó mérést, úgyhogy csak elképzelni tudom, ami igazán nem tudományos igényű megalapozás), hogy 15 méterig a kidelfinezés gyorsabb, mint a mellúszásnál alkalmazott teljes karlehúzás + erősen lassító karfelkészítést és lábfelhúzást követő első tempó.

Szerintem a mellúszó-rajt előnyét kioltja a lassabb vízalatti haladásból származó hátrány. Ezzel ellentétes körülmény viszont, hogy ez a hátrány későbbi mellúszó-résztáv esetén ugyanúgy fennáll.

Összességében hajlok arra, hogy valóban a m-gy-h-p sorrend teszi lehetővé a leggyorsabb haladást.

De a mostani sorrendet egyáltalán nem tartom rossznak.

Dr. Batta Gyula hozzáfűzése a fenti gondolatokhoz:

A Péter sorrendje tulajdonképpen az úszások gyorsasági sorrendje, kivéve a hát-pille relációt, amik közt nincs nagy különbség.

A világrekordok listáinak szemlézéséből kiderül, hogy a hát forduló jobb mint a pille, ezért 25 m-es medencében hosszabb távokon a hát fürgébb, mint a pille. Itt nézhető meg a világrekordok listája

Szóval a gyors kezdés biztosan több előnyt jelent, mint "fáradtan" úszni ezt a végén.

Lehetséges, hogy a lassuló sorrend jobban illik a fiziológiás elfáradásunkhoz, ezért végeredményben gyorsabb.

Viszont az is igaz, hogy háton pihenhető a pille, gyorson a mell, mivel a pille/mell esetén a lábak és az egész test terhelése a legnagyobb az izomtömeg miatt.

Végeredményben a hivatalos sorrend mindenképp látványosabb, a gyors befutó a hajrá lehetőségét kelti.