A hagyományoknak megfelelően idén is megrendezésre került az Országos Pedagógus Úszóverseny. Az idei év meglepetései: a szokásosnál is kevesebben voltunk (47 fő regisztrált); viszont dr. Horkay György velünk halmozta az érmeket. A temesváriakat már-már ikonikusan Rasadean Marcel képviselte, akivel most nem tudtunk vállat veregetve egymásnak ugrani, mert külön futamokban tempóztunk. A csapatunk már egy hónappal ezelőtt elkezdte a mentális felkészülést, amelynek sikerét az úszott idők igazolják. A jól kvalifikált, rutinos versenyzőkből verbuválódott társaság minden tagot riasztott Gyulától Debrecenig, így 15 perces eltéréssel érkeztünk a célhoz. Megfogadtuk, hogy idén is új jelmondattal gazdagítjuk a szellemi örökségünket. Ezt most dr. Horkay György névjegykártyájáról kölcsönöztem: Cum Deo pro patria et libertate! (Istennel a hazáért és a szabadságért!). A fárasztó habkorbácsolások végén mindannyian lelkesen fogadtuk a Kádasi-féle, ellenállhatatlan, józsai, házi pogácsát és a rendezők által osztogatott Sport szeletet, hiszen idén is megcselekedtük, amit megkövetelt…

Kötelességemnek eleget téve alább néhány irodalmi sorral kedveskedek a túlnyomóan humános váltócsapatnak. Az idézetek ez évben a Gilgames-eposz Weöres Sándor-i feldolgozásából valók a beszámoló szerzőjének átalakításával fűszerezve, dr. Bitskey István gyönyörűségére íródva, továbbra is hálával azért, hogy irodalmi érdeklődésemet mindmáig fenn tudta tartani:

Hantó Ferencné tiszteletére:
Látta a a papnő a hatalmas kergetőzőt,
látta őt a szent lány, magzatát a mennynek.
Ő az, kedves, bontsd ki két karodat,
vesd le köpenyed, verd föl a habokat,
hej, bomolj ki és viríts, két szeme lásson,
hogyha meglát, meg se közelítsen,
legyen neki idegen a pályád emléke is,
mellen, s háton feszítsen...

Kovács Lukácsné tiszteletére: 
Így dúdol... hangja édességgé válik, 
rajtszót hallja, mint nagy vizek mozdulását,
szép lassan, a szent lány, rajtkő elé ül,
küzdelmességében barátot remél. 

Dr. Bitskey István tiszteletére:
Aki mindent látott, birodalmárok ura,
aki biztosat ismert, aki teljeset értett,
átlátott az eredet szövevényén,
a tudás tiltott forrás-helyein,
aki az állandót látta, aki a burkot kinyitotta,
hírt hozott a habok és vízár idejéről,
nagy útra kelt, Szentesre ím küzdeni,
fennkölt dicsét rajtkőre íratta... 

Dr. Batta Gyula tiszteletére:
…feje nagy-magasban, szíve boldog és vidám,
lába a termálban a vízi népekkel,
paskol, fürdik, habot szel hajdúsereggel,
a Tócó-hordát táncba sodorja,
rikogat, táncol, vízben tombol a szabad sereggel… 
…Város őre, víz ura, vessük el a fegyvert,
csupasz mellel akarom megtörni a sorsot. 

Dr. Kádasi Tibor tiszteletére: Előre vetette, vízbe dobta: 
ifjan, szépen, szűz erejében
teljes hosszában elnyúlt a parton — 
teste mint a kőé, szikla leomló, 
ereje izmában mint gabona sarjad, 
édes-vizek párája a lelke... 

Dr. Horkay György tiszteletére:
Váll nyomult a vállnak, mint két bika tülekedtek,
egyik parthoz vágódott, másik lebukott a vízben.
Másodszor is összecsaptak, mint két madár tépázkodtak,
szívük a medencével egybefolyva ömlött.
Harmadszor is ölre-mentek, mint két kapocs összefogóztak,
Georgius a népek urát vízbe teperte. 

A bajnokságot ismét méltóképpen szervezték meg a szentesi sportbarátok. Közülük elsősorban a verseny „anyjának”, Pólyáné Téli Évának illik köszönetet mondani. A Bitskey-Kádasi-Fodor trió immár 9. éve állt ki a Cívisvárosért! Batta Gyulával kiegészülve immár 4. alkalommal!

Évülhetetlen zárszóként javaslom: Jövőre többen, többet, tovább! 

A következő évben a trió 10. alkalommal áll rajthoz!!!

A teljes jegyzőkönyv valószínűleg elérhető a http://www.magyar.sport.hu/uszas oldalon. 
Az idei lehetőséget megköszönve további sikeres tanítást és úszást kíván: 
Fodor György