Bevezető: Babák Bence 17 éves szarvasi úszó volt az úszótársam és ellenfelem az idei 24 órás szarvasi úszásomon. Egy pályán töltöttünk csaknem egy teljes napot. Ő 42 km-t tervezett és teljesített, én 55 km-ig jutottam. Az úszás után elbeszélgettünk, melynek az alábbi levélváltás lett a folytatása:

Babák Bence levele

Üdvözlöm, Kedves Sorstársam!

Ha jól értelmezem, egy honlapra szeretne cikket kérni tőlem. Talán a bemutatkozással kezdeném:
Babák Bence vagyok, 17 éves. Hat éves koromban tanultam meg úszni, érdekes egybeesés, hogy jelenlegi edzőm, Gácsi Ágnes volt akkor az oktatóm. Nyolc éves voltam, mikor kajakozni kezdtem és a téli úszóedzéseket követően nem mentem vissza többet kajakozni, hanem bennragadtam az uszodában. Voltak apróbb eredményeim, többször bejutottam a diákolimpia országos döntőjébe mellen és háton. Ott mindig a középmezőnyben végeztem. Azóta is úszok.

Már korábban is indultam a 24 órás úszáson, de akkor nem mozgatta meg különösebben a fantáziámat. Az ötlet szeptember tájékán fogalmazódott meg, itthon hülyének néztek. Pár napig próbáltak óvni ettől, aztán úgy gondolták, hogy ha akarom csináljam, de tudjam feladni, mielőtt valamim károsodik. Ezután az Ágival való egyeztetés után kezdtem el szombatonként edzeni, 5 km után fokozatosan emelve a távot 15 km-ig. A többit a sorsra bíztuk. Ennyit a stratégiáról.

Örömmel vettem, hogy egy pályára kerültünk és mivel nagyjából egy tempóban úsztunk, nem akadályoztuk egymást. Sajnos nem mindenki van tisztában a foglalt tábla jelentésével és úgy úsztak kivett fejű mellet, mint a hosszúszárnyú bálnák, megkerülhetetlenül. A kerülgetésükre ellőttem néhány kalóriát. Apám ütközött is eggyel, nála ez volt az utolsó csepp, 20-at tarvezett, de olyan ideges lett, hogy 8 és fél km-nél feladta. Meg rohadtul el is fáradt.

Az első mélypont a 10. km-t követő pihenő után ért el, amikor vissza kellett menni a medencébe. Ettől kezdve "már csak" úszni kellett. A feladás gondolatáig másfél kilométerrel a vége előtt jutottam el, amikor rádöbbentem, hogy mibe is vágtam a fejszém, de akkor már hülye lettem volna feladni.

A regenerálódás szakasza meglepően gyorsnak bizonyult, tizenhárom óra alvás után szinte teljesen rendben voltam, kicsi izomláz, de semmi egyéb fájdalom.

Kétséges, hogy jövőre is belevágok, de addig még egy év van hátra. Összességében nincs rossz élményem a dologról, de egyelőre elég volt.

Köszönettel tartozom az ön tanácsaiért és a jövőben azokat megtartva próbálom hosszabb szakaszokra tagolni a távokat.

A fotókat hamarosan levélben küldöm.

Tisztelettel, Babák Bence

Rentka László válasza és kérdései

Köszönöm, Bence, hogy írtál az úszásodról! Lehet, hogy udvariassági fordulat volt, de utaltál rá, hogy bizonyos tanácsokat adtam Neked a 24 órás úszással kapcsolatban.

Az előzetes megjegyzéseimet - "Túl fiatal vagy, még fiatalabbnak látszol, ilyen teljesítményt csak 30 éves életkor és 80 kilós testsúly felett szabad csinálni!" - egyből meg is bántam, hiszen ez a "tanács" közvetlenül az úszás előtt inkább lebeszélésnek tűnt. Szerencsére kitartottál a terved mellett, és sikeresen leúsztad a 42 km-t, és beteg sem lettél utána.

A "családi ellenállás" milyen konkrét érveket hozott fel, amikor bejelentetted otthon a 42 km-es úszásod tervét? Mission Inpossible-nek tartották, vagy csak veszélyesnek? Az előző évi úszásaidnál mekkora távokat tettél meg? Édesapád szolidaritásból tervezett 20 km-t úszni? Korábban úszott hasonló távokat? Esetleg együtt készültettek szombatonként? (A 8 és fél km is igen korrekt táv!)

Az öcséd is úszott váltóban. Milyen össztávig jutott? Úgy láttam, neki még korai lett volna egy nagyobb úszás. A szombati edzéseidre elkísért?

Írtad, hogy a diákolimpiák döntőjében a középmezőnyben végeztél. Néhány versenyidőd érdekelne. Mellen és háton szerepeltél a diákolimpián (akár hiszed, akár nem, és is 12 évig mellúszó, majd - térdfájdalmaim miatt - négy éven át hátúszó voltam. Szenior korom óta vegyes úszásban vannak még jó (teljesítmény számító program alapján 90 % körüli) eredményeim). 100 m gyorson, 400 m gyorson, 200 m vegyesen mit tudsz, mit tudtál?

Tudom, hogy 5 km-enként kiszálltál frissíteni, pihenni. Az első mélypontodat a harmadik 5 km elkezdésénél élted át. Mit értesz "mélyponton"? Nem ment, fájt, reménytelennek tűnt a következő (leírni is meghökkenő: a következő h a t alkalommal leúszandó) 5 km-es szakasz - és a "feladás közeli" élményt nyújtó utolsó 2 km - teljesítése? Az írtad, Ettől kezdve "már csak" úszni kellett. Tehát nem is igen kerültél ki a mélypontról, végig "munkának" érezted az úszást? Nekem a harmadik, szombaton reggel fél nyolc körül kezdődő szakaszom elején kifejezetten könnyen ment az úszás, és az álmosságom is szünetelt, valamint a negyedik, utolsó szakaszomnál, a versenyidő vége előtt három órával is két-három kilométeren át "úszhatnékom" támadt...

Készültek-e feljegyzések az úszásodról, részidőid maradtak-e fent? (Én a részidők megszállottja vagyok, az értékelés és a következő verseny tervezése e nélkül számomra nehezen elképzelhető.)

Hány km után és mennyit aludtál? Az uszodában a medence melletti közös helyiségben? Volt-e tervezett ébresztési időd? Ki ébresztett, mit gondoltál róla?

Tudatosan táplálkoztál-e? (Ionok, banán? Titkos recept?) Én mandarinon, banánon, csokin és sós perecen éltem egy napig. Fél liter Fantát ittam mellé, jóval több folyadékot kellett volna fogyasztanom...

Írtad, hogy terveid - szüleid tervei - között szerepelt az a remény, hogy egészséged károsodása előtt fel tudod adni az úszást. Milyen jellegű károsodásra számítottál? Beszéltél-e, beszéltetek-e orvossal, sportorvossal? Van-e valamilyen betegséged (például asztmád)?

Ezt a kérdést nem csak azért tettem fel, mert magam is orvos vagyok, nem is azért, mert szenior úszótársaink közül többen haltak meg már edzésen vagy versenyen, hanem azért, mert "gyakorló beteg" is vagyok: több úszóverseny után kerültem már be az egészségügyi ellátó rendszerbe veseelégtelenség tüneteivel. Ezek a versenyek sprintversenyek voltak (például egyiken csak 4x50 m-t úsztam, de "tiszta erőből") és hosszabb utazással jártak. Évek óta nem volt komolyabb egészségügyi problémám, de ez mindig "benne van a pakliban".

Versenyeim után újabban nagyfokú izom- és ízületi fájdalmaim vannak, és átmenetileg felmegy a vérnyomásom. 47 éves koromban hónapokon át terhelésre erősen felment a pulzusszámom. Újabban jól vagyok. Ezt akkor is tudom mondani vagy üzenni, amikor nem vagyok jól, de előbb-utóbb igazzá válik az állításom.

13 órát aludtál. Én a korábbi úszásaim után még hazautaztam Debrecenbe (két és fél órás vonatozás két átszállással), ami nagyon megviselt. Idén Szarvason aludtam, 10 óra alvás után hajnali 4-kor "erőm teljében" ébredtem, mindössze a jobb bokám fájt erősen és szinte mozgathatatlanul, ezért "teli talpon" sétálgattam, majd kézzel igyekeztem bemozgatni - nagy ropogások után részben sikerült, de a hazautazásom miatt kissé aggódtam. Átnéztem a részidőimet, ettem-ittam a készletemből, majd aludtam még három órát (jé, ez is 13 óra alvás volt). Reggel újabb evés, boka mozgatás, majd Darida András sporttárs segítségével irány a vasútállomás, és könnyű vonatozás után, lelkemben békével vasárnap délben megérkeztem Debrecenbe.

A jövő évi 24 órás úszást még nem nagyon tudod elképzelni. Én előre bejelentettem, hogy ez a harmadik és az utolsó egyéni úszásom teljes versenyidőben és rekordra törekedve. A korábbi 12 órás úszások után - amelyek a szarvasihoz képest "sprintversenyek", hiszen általában egyetlen néhány perces megállással a 8. óra után, kb. 26 km-nél még egy 4 órás iramúszás következik, egy "soha többé!" után a hazafelé vezető úton a sporttársakkal már azt tárgyaltuk, hogy jövőre mit kellene máshogy csinálni. (Eddig ötször úsztam a 12 órás éjszakai úszáson, a harmadik úszásom volt a legnagyobb távú, 39.800 m-es, akkor segítőm végig etetett-itatott a fordulóknál.)

Udvarias voltál, amikor azt írtad, hogy "nagyjából egy tempóban" úsztunk. Folyamatosan köröztél, a hajnali szakasznál, amikor többször elaludtam, 200 méterenként vertél rám egy-egy 50 m-t. Akadályozni valóban nem akadályoztuk egymást, mindkettőnknek jól fejlett "uszodai kultúránk" van, mind a "körforgalomban", mind a - megegyezéses alapon történő - "sávban" úszás fogalmát ismerjük, és alvás közben is betartjuk. A mellúszók szerencsére nem voltak veszélyesek, csak "oda nem valók".

Az előzéshez szükséges gyorsítás valóban nem kifizetődő és egyre nehezebben megy. "Nem gyorsul a szekér", ahogy mondani szoktam, amikor a jóval lassúbb kollégát 25 m alatt sem tudom megelőzni.

(Egyszer volt egy 10 km-es versenyem, a Cetrend ranglista verseny Nagyatádon, 25 m-es medencében, ahol a váltott vezetőjű, három fős, így 9-10 méter hosszú bolyt több rohammal is csak félig tudtam megelőzni, 250 m-t úsztam a sáv közepén, minden bukófordulónál gyöngéd érintéseket szerezve, majd ismét a csapat végére besorolva. Közben a boly leggyorsabbja kétszer 50 m előnyt is összeszedett. 7200 méternél jött el "az igazság pillanata", egyikük megállt inni, így a megmaradt két főt megelőztem, a két lassúbb fiút többször leköröztem. A leggyorsabb ellenfelem előzésem után tapadt a lábamra, és csaknem 100 méteres előnyét megőrizve nyert, én a 4. helyről a másodikra kerültem. Időm 2 óra 31:13 volt.

Edződdel milyen a kapcsolatod? Említetted, hogy Gácsi Ágnestől tanultál meg úszni 6 évesen, és jelenleg is ő az edződ, vele készültél a 42 km-re.

Én is tanultam ám Tőled! Az én 22 km, 14 km, 10 km, 9 km távrészleteimet - egy következő, könnyedebb úszásomnál - valószínűleg 10 km-es résztávokkal kezdem. Egy próbát megér! (Egy héttel a szarvasi 24 órás úszás után Nyírbátorban végül 6x5 km-t úsztam.)

Két alkalommal valóban egyező iramban úsztunk, iletve én a 7 m-es forduló utáni siklásaimmal kompenzáltam. Mesélted, hogy szinte nem tudtad elrugni magad a faltól a vége felé (42 km az 1680 fordulót jelent!) Okozott-e gondot számodra, hogy felzárkóztam az iramodhoz?

Bevallom, én az első 36 km-en - meg utána is - elfogadtattam magammal, hogy két egészen más taktikát választottunk: Te szépen, lendületesen 5 km-eket úszol és pihenőkkel szakítod meg az úszásodat, én pedig minél több időt töltök úszással a medencében, vállalva, hogy láthatóan lassúbb iramommal jóval 42 km felett, illetve jóval 50 km felett teljesítsek.(Azt is bekalkuláltam, hogy ha küzdesz és "ráteszel" még akár 10 km-t a tervezett távodra, akkor is felhalmozzak kellő előnyt, amellyel gyorsabb úszásodat kompenzálom.) Természetesen valójában mindketten önmagunk nehézségeit, kétségeit kellett hogy uraljuk. Köszönöm a versenyt és a beszélgetést!

Bár magamtól is igyekeztem a szóba jövő témákra szinte túlságos részletességgel is kitérni, várom a kérdéseidet! ("Hány éves a kapitány?")

Sporttársi barátsággal Rentka László