A szentesi hagyományoknak megfelelően idén is megrendezésre került az Országos Pedagógus Úszóverseny. Az idei év meglepetései: jómagam, visszautazva az időben, sikeresen vettem fel a harcot Fábián Vince barátommal, ellenfelemmel, akivel 20 éve – a gyulai Várfürdő Kupán - ugyanilyen szoros csatákat vívtunk; megint nagyon kevesen voltunk; Kocsisné Szentjóbi Szabó Enikő kis kihagyás után ismét velünk halmozta az érmeket. Idén nem okozott riadalmat a temesvári klórsuhancok megjelenése, már barátságos hanglejtésű Ciaó-val köszöntünk őket, és vállat veregetve „ugrottunk egymásnak”. A debreceni csapat megint jól kvalifikált, felkészült, rutinos versenyzőkből verbuválódott össze. Megfogadtuk, hogy idén is új jelmondattal gazdagodunk. Ezt most Caesartól kölcsönöztük: Veni, Vidi, Vici! (Jöttem, láttam, győztem!). Mindannyian megpróbáltunk a Kádasi-féle házi pogácsához méltóan kiállni egymásért, hogy elmondhassuk: „megcselekedtük, amit megkövetelt…”

A saját hagyományainknak megfelelően alább néhány irodalmi sorral kedveskedek a túlnyomóan „humános” váltócsapatnak. Az idézetek ez évben a Dorottya c. Csokonai-vígeposzból valók a beszámoló szerzőjének átalakításával fűszerezve, dr. Bitskey István gyönyörűségére íródva, meghálálva, hogy irodalmi érdeklődésemet máig fenn tudta tartani:

Dr. Bitskey István tiszteletére:
Ezt mondván, rég’ ellenfelét elereszti,
S zajos szívét újabb habokba süllyeszti.
Hányja, veti végét, elejét dolgának,
Kivált: miként kezdjen néki a csatának.
A revans, hosszúság gyakran kilankasztja,
S plánumának folytát közbe megakasztja.

Dr. Batta Gyula tiszteletére:
Előtte a lajhár friss játékot tészen,
S e leglomhább állat vídám s virgonc lészen.
Béborítja a nagy balénát lángokba,
S párt keres a fagyos grönlandi habokba.

Dr. Kádasi Tibor tiszteletére:
Mégsem festhetem le teljes valójában
Mindazt, ami esett ebben a csatában.
Másként is sok itten, ami titok és szent;
S még a poéták sem tudhatnak itt mindent…
De az étel, ital hevítvén a belet,
S éledvén azáltal a szív verőere,
A versenyzők kedve újj életet nyere. -

Kocsisné Szentjóbi Szabó Enikő tiszteletére:
A versenyre a harc nagyobb tüzet kapott.
Felzendűlt mind a két népség s összecsapott.
Csatáztak a mérész dámák az ifjakkal
Klórnak mérgébe mártott szemnyilakkal,
De a kötélszorítás és bukónak heve
Sok szépek szívében nagy pusztítást teve.

Hantó Ferencné tiszteletére:
Most már eljött a perc, így szólla nyájához:
Hív barátináim! kezdjünk a munkához.
Csak bátran! velünk lesz a hosszú küzdelem.
De menjünk! már zsebemben van a győzedelem.

Dr. Legoza Józsefné tiszteletére:
Vajha méltóképpen le tudnám rajzolni,
Millyen vitézséggel tudott ő harcolni,
S miket vitt véghez felforrott mérgébe. -
Hát férhet illy erő angyali szívekbe?
Igazán, hogy minden századnak a végén
Nagy dolgok esnek meg a főld kerekségén! -

Kovács Lukácsné tiszteletére:
Legelőbb is Rózsi, a legszebb amazon,
Ecsével szembeállt, s erőt is vett azon:
Már szinte életét el is fogyasztotta,
Kiált Ecse: Pardon! s a kardját nyújtotta.
(Jelen esetben nem változtattam az idézeten, amelyben valóban Rozika neve hangzik el)

…és végül dr. Rentka László tiszteletére:
Mihelytt tanácskoztak együtt egy keveset,
Amelly is sok szóval, kevés sóval esett,
És minden ízét nagy ellenfeleknek
Illették (de amit a kűlső füleknek
Nem lehet most nékem előtrombitálni,
Szent titkok! mellyeket tilos profánálni): -
De Rentka kiválaszt egyet nagy felhanggal,
Aki medencébe menjen követ-ranggal
S ússza le az ottan lévő ellen felekkel,
Mit mixben megtett a dámasereggel.

A bajnokságot ezúttal is méltóképpen szervezték meg a szentesi sportbarátok. Közülük elsősorban a verseny „anyjának”, Pólyáné Téli Évának illik köszönetet mondani. A Bitskey-Kádasi-Fodor trió immár 8. éve állt ki a Cívisvárosért!
Batta Gyulával kiegészülve immár 3. alkalommal! Jövőre többen többet tovább!

A teljes jegyzőkönyv már elérhető a http://www.magyar.sport.hu/uszas oldalon.

Az idei lehetőséget megköszönve további sikeres tanítást és úszást kíván:

Fodor György