A bronzérem, amit meg is nyertem és nem is


Augusztus 20-án Szarvason minden évben úszóversenyt rendeznek. Idén ketten vettünk részt rajta Debrecenből: Kovács Lukácsné Rozika néni és én. Egy nyírágyházi hosszútáv úszó barátom, Nagy-Kovács Ádám vitt minket autóval. Szintén úszott Nádor Kinga, Budapesten élő, de debreceni színekben versenyző úszótársunk is.

Nagyon meleg, verőfényes nap volt, akár csak Gyulán egy héttel azelőtt. Időben megérkeztünk, kényelmesen tudtunk nevezni, sőt, Ádámmal még úsztunk is melegítés képp. Nőknek és az 50 év feletti férfiaknak 1000 méter volt a táv, a fiatalabb férfiaknak 2000 méter. A Körösön, enyhe sodrás mellett kellett úsznunk. A táj gyönyörű!

Szokás szerint először a 2000 métereseket rajtoltatták el, és rá öt percre az 1000 métereseket. Most nem pont onnan indult a verseny, mint az előző években, hanem kicsit lejjebbről, egy másik stégről. A stég körbevette a vízbe vezető lépcsőt, és alatta átbújva kellett célba érkezni. Ez elég idétlen volt...

Amikor a 2000-et úszó férfiak elrajtoltak, mi is vízbe szálltunk. Vártuk a rajtot, amit nagy sokára meg is kaptunk. És ekkor jött a szokásos szarvasi betegség: pankráció a vízben néhány méter előny szerzése céljából! Rögtön kaptam egy szájbavágást, azt hittem, hogy kicsattant a szám, két fejbevágást, majd valaki körülfogta a derekamat és úgy húzott vissza!!! Ütöttek, vágtak, rúgtak, ki hogy bírt, és teljesen nyilvánvaló volt, hogy mindez szándékos! Ez elképesztő!!! Én nem értem ezt az itteni hagyományt, sok nyílt vízi úszáson vettem már részt, de ez, ami Szarvason van, sehol nincs ilyen durva formában! Könyörgöm, ez egy amatőr verseny, semmi tétje nincs, és képesek a (sport ?)emberek egymás testi épségét, sőt, életét veszélyeztetni néhány méterért előnyért, amit egy-két perc alatt úgyis elveszítenek! Velem is így történt, miután alig tudtam elindulni, sorra hagytam el magam mellett az úszókat!

Nagyon jól esett az úszás, kellemes volt a víz hőmérséklete, nem hajtottam túl magam, de nagyon jól haladtam. Mikor kiértem, láttam, hogy negyedik vagyok. Gondoltam, most volt nálam három jobb. Ádám megnyerte a korosztályában a 2000 métert, Rozika néni is az 1000 métert.

Már beletörődtem, hogy most nem vagyok dobogós, mikor a korcsoportomban harmadik helyezést elérő lány, akit ismerek, tudom, hogy jobb nálam, mert már sokszor versenyeztünk egymással, idejött és kérdezte, hogy én mit tudok az első helyezett lányról, hogy ismerem, mert ő medencében nagyon meg szokta verni és csodálkozik, hogy most még az őnála jobbat is megverve első lett. Mondtam, hogy én nem ismerem így névről. De Éva csak nem hagyta annyiban a dolgot, tovább kérdezősködött. Az egyik lány, aki percekkel utánam jött ki, mondta, hogy ő ismeri ezt a lányt, még nála is lassúbb!! Na, ekkor azért már nekem is gyanús lett, mert ezt a lányt viszont láttam kijönni, legalább 4-5 perccel utánam, akkor az a másik, aki még lassúbb, hogy verhetett meg engem is, és még két, nálam sokkal jobb embert??

A másik furcsa dolog az volt, hogy Katinak, aki elvileg a második lett, mondták, hogy ő volt az első nő, aki kijött. Akkor hogy előzte meg ez a másik lány? A bili akkor borult ki igazán, amikor kiderült, hogy az állítólagos első helyezettünk olyan időt úszott, mint Hajdú Laci, hosszútávúszó magyar- és Európa-bajnok...

Szóltunk a versenybizottságnak, hogy nem stimmelnek a dolgok. Azt mondták, hívjuk ide azt a lányt, megkérdezik tőle, hogy csalt-e vagy nem. Egész konkrétan, hogy a második rajttal indult-e el, azaz az 1000 méteresekkel, vagy 5 perccel hamarabb a 2000-ekkel. Ugyanis jópár 1000 méteres úszó elindult a 2000-ekkel, akiket ezért ki is zártak, de nem biztos, hogy mindenkit észrevettek. A másik kérdés az volt, hogy megkerülte-e a bóját, vagy hamarabb visszafordult.

Bemondták a hangosbemondóba, hogy jelenjen meg a nevezési helyen. Mikor oda érkezett, rögtön megismertem, ez az a lány, aki tavaly a második helyen végzett előttem. Éva rögtön neki esett, kérdezgette, hogy mikor jött ki, hogy lehet, hogy megvert mindenkit, ki volt előtte, és egy az egyben leszögezte neki, hogy ő nem lehetett az első. A lány nem nagyon reagált, csak állt ott, semmi érdemlegeset nem mondott, csak olyan arckifejezést vágott, mint akinek fogalma sincs, hogy most mi történik és miért. Az Éva ismerősei nagyon durván nekiestek, hogy "Te csaló! Nem is tudsz úszni! Ilyen alakkal nem is lehet úszni!", és hasonlók. Én ezt túlzásnak tartottam, szerintem nem ilyen módon kell megoldani. Így a gyalázkodókhoz nem csatlakoztam, hanem normálisan és nyugodt hangnemben megkérdeztem tőle, milyen időket úszik különböző távokon. Azt mondta, fogalma sincs! Ezt furcsálltam, mert aki rendszeresen versenyez az tudja, legalább körülbelül, hogy milyen időket tud. Elmondtam neki, milyen ellentmondások miatt vannak kételyek az elsőségét illetően, illetve azt is, hogy mindezek mellett nem gondolom, hogy így kellene vele bánni, mint ahogy azt itt teszik. Ekkor az elvileg második helyezett, Kati nevű lány is odaérkezett, feltett neki néhány kérdést, majd mikor egyikre sem tudott felelni, egy-két keresetlen szó után ott hagyta. Ekkor az ő rokonsága is rázendített a "Te Csaló!!!" nótára, így már az egész strand ettől zengett. A versenybizottság kérdésére a lány azt válaszolta, hogy a megfelelő rajttal indult és megkerülte a bóját. Azt mondták, hogy ez esetben nem tudnak mit csinálni, nincs bizonyítékuk a csalásra, így kihirdetik első helyezettnek. Hajdú Laci is kikérdezgette a lányt, hogy hogy lehet, hogy elvileg vele együtt jött ki, de ő semmilyen nőt nem látott a környékén, de ő sem járt sok sikerrel. Ekkor a bácsvíziek és az egriek óvást nyújtottak be a sportbizottságnak, és azt kérték, hogy mi négyen, a négy első még egyszer ússza le a távot. A versenybizottság ezt nem fogadta el, mondván, hogy vége a versenynek, eddig bérelték a helyet és a vízirendészetet, nincs idő további úszásra. Azt viszont megígérték, hogy jövőre visszaállítják az eredeti versenyt, azaz az Arborétumtól végig egyenesen kell úszni, így nem lehet csalni a bója meg nem kerülésével.

Kihirdették az eredményt. Az állítólagos első helyezett lány a korcsoportomban nem jelent meg. Kati és Éva, a második és harmadik helyezettek átvették az érmüket, majd a bronzot ideadták nekem, mondván, hogy az engem illet, az ezüstöt Kati átadta Évának, Kati meg az érem nélküli győztesnek kiáltotta ki magát. Egyrészt jólesett a bizalmuk, másrészt azért kétkedtem benne, hogy valóban én érdemeltem meg ezt az érmet...

Rozika néni és Nagy-Kovács Ádám viszont biztosan megérdemelték az aranyérmüket, és ennek örömére átmentünk Kondorosra, ahol falunap volt főző- és fogathajtó versennyel. Ettünk is lábszárpörköltöt, néztük a lovak és a kocsik száguldását, majd hazajöttünk. Nagyon jól éreztük magunkat!

Itthon csak nem hagyott nyugodni az érem sorsa, így utána néztem az első helyezett lány időeredményeinek. Legnagyobb megdöbbenésemre idei adatokat is találtam és előző évekieket is, és láttam, hogy 200 gyorson 30 másodperccel (!!!) úszik nálam gyengébbet, 100 gyorson 10 mp-cel. Kati és Éva további 15-20 mp-cel úsznak nálam jobbat 200-on, tehát ennél a lánynál már közel 1 perccel! Medencés hosszútávú versenyeket Éva rendre verte, 800 gyorsas időeredménye igen gyenge. Kati 2000 méteres ideje nálam 5 perccel jobb.

Ha ennyi időeredménye van a közelmúltból, akkor miért mondta azt nekem, hogy fogalma sincs, mennyit úszik 200-on, 400-on, stb.? Ha nálam ennyivel gyengébb, Kati nálam ennyivel jobb, akkor hogy lehet, hogy még Katit is megverte?

Azt továbbra sem gondolom, hogy vele szemben ilyen módon kellett volna eljárni, de affelől már nyugodt vagyok, hogy ezt a bronzérmet valószínűleg megérdemeltem.


2011. augusztus 20. Bonivárt Ágnes