A régmúlt emlékei, melyek a boldog ifjúságba vezetik vissza az emlékezőt gyakran megszépítik azokat az eseményeket is, amelyek megélve nagyon kellemetlenek voltak. A következő történetet a főszereplőtől hallottam és mivel annak idején publicitást kapott városi-megyei szinten, Selmeczi János engedelmével, megosztom veletek is.

A megtörtént esemény nem lenne érdekes, ha nem jelenik nyomtatásban a NÉPLAP-ban, mely az MDP Hajdú-Bihar megyei pártbizottság lapja volt és 1951.07.19-én többek között a következő tartalommal jelent meg.

Na nem fogom az egész (számunkra ma nem túl) érdekfeszítő tartalmat ismertetni, de talán érdekes lehet a hangulat felidézésére a főoldal!
Bizonyára minden korabeli olvasó boldogan nyugtázhatta az Ukrán SzSZK állami tervbizottságának jelentését. E hír mellett a derecskei begyűjtés és a móric-földi cséplőgép a másik sikertörténet, amivel a szerkesztő már a címlapon igyekezett megteremteni a derűs és optimista hangulatot. Az Új-Kína hírügynökség jelentése is megnyugtatólag hathatott a "nemzetközi helyzet fokozódása" miatt megtépázott idegzetű olvasóra.

Természetesen az újság hátsó oldalán nem hiányozhatott a visszásságok "jóindulatú és finom" bírálata sem. Akkor még fiatal (20 éves) sporttársunk volt ennek a nevelésnek a célpontja.

Mint a majom...

A legtöbb embernek a legnagyobb büntetés lenne, ha olyan bohóc ruhában kellene az utcára kimennie, mint amilyenben te jársz Selmeczi János, D. Lokomotív úszó. Hidd el rondán festesz csapottra vattázott kabátodban- pardon, ahogy te mondanád: zakódban - csőnadrágodban, tripla- talpas csattos cipődben, lógó kék ingedben, sárga nyakkendődben. Hajad még egy szép fiatal lánynak is becsületére vállna olyan hosszú és olyan gondosan ondulált.
Mikor látlak, mindig egy gyermekkori emlék jut eszembe. Szülővárosomban, Túrkevén hosszú évekkel ezelőtt egy vándorcirkusz vendégszerepelt. A frakkos, cilinderes igazgatónak - nevére már nem emlékszem - volt egy majma, amely állandóan utánozta a gazdáját. Ha az pipázott, neki is pipát adtak a szájába, ha az igazgató szivarozott, ő is szívta a hatás kedvéért a "gyűrűs" szivart. Persze a dohányfüstöttől köhögött, krákogott a csimpánz, mert a füst rossz útra tévedt mindig.
Te, az öltözködésedben utánzol, - majmolod a giccses, hazug, szenti- mentális filmek főszereplőit, a csikágói gengsztereket, de elsősorban azokat akik mások kiszipolyozásából élnek.
Jampec vagy, Selmeczi János.
Nézz körül. Ahol jársz, mindenütt becsületes tanulnivágyó munkásfiatalokkal találkozol. Azokról végy példát. Őket kövesd. Figyeld: előrejutnak, egyikből orvos, másikból tiszt, harmadikból sztahánovista lesz. Magad ellen vagy, pedig két kezed munkájából élsz.
Tehetséges úszónak ismerlek. A megyei bajnokságban elért második helyekért vasárnap egy sereg érmet kaptál a díjkiosztás alkalmával. Akkor elismerést és tetszést váltottál ki.
De ha azt hiszed, hogy amikor végigmégy a korzón, tetszel - mondjuk - a lányoknak az amerikai tőkéscsemetéket utánzó öltözetedben, nagyon tévedsz. Mikor rád néznek, csak a szánalom tartja vissza őket. Elfordulsz: mögötted összebújnak és elvihogják magukat.
Igazuk van (va-s)

Eddig az újságcikk, ami nem is volt olyan vicces 1951-ben, hiába nevetünk ma az akkor bevett dícsérő (sztahánovista, tiszt) vagy éppen az akkor negatív főneveken-jelzőkön (pl. jampec). Érdekes ugyanakkor az, hogy érdemeit elismeri és "természetesen jobbító szándékkal" írja az újságcikket ami a korabeli viszonyokat ismerve esetleg komoly hátrányt is okozhatott volna a célba vett személynek (pl. felvételinél). Szerencsére nem így történt!

A cikk által kritizált úszótársunktól tudom, hogy két napra rá 1951 július 21-én megjelent egy újságcikk ugyanebben az újságban, amelyben önkritikát gyakorol. A valóságban nem pont így történt, de ez került megörökítésre az újság által. Ebben a számban a felvezetés (micsoda véletlen!) a hangzatos sikerekről szól melyet a munka frontján értek el a dolgozó tömegek. A békeszerda ügyében csak reménykedem, hogy nem a harcos csütörtöknek volt az ellentéte. A többi hír ugyanúgy a kincstári optimizmus hangján szólt a sikerekről.

Sporttársunk válasza az utolsó oldalon kapott helyet, de tartalmát azért nem szúrom be, mert János elmesélte, hogy köszönő viszonyban sem volt azzal, amit ő mondott amikor bement a szerkesztőségbe. Nem azt, mondta, hogy azt nem lehetett volna kinyomtatni, de biztos, hogy megugrott volna a(z amúgy monopol helyzetben lévő) lap olvasottsága, ha szóról-szóra leírják!

A korrajzot két viccel zárnám, melyek 1951-ben valószínűleg nyolc éves viccek lettek volna (öt év, aki mondja - három. aki hallgatja), bár abban az időben erősen kétlem, hogy valaki megpróbálta volna elmondani:

Mi a különbség a létező és a működő szocializmus között?
A létező szocializmus nem működik a működő nem létezik.

Mi a kapitalizmus? Ember ember által történő kizsákmányolása.
Mi a szocializmus? Az előző ellenkezője.