Már régóta halogatom a beszámolót. Próbálom rövidre fogni, hogy akadjon valaki, aki elolvassa.

Alább összefoglalom idei három felkészülési versenyemet, amikkel a Gibraltári-szorost céloztam meg. Amennyiben valaki kedvet kap valamelyikhez, jövőre szívesen látom vendégül itt, Németországban.

Limburg, 4000 m, 2010/05/07

A medencében kezdődött a szezon. Ezt a versenyt kacsaúszásnak hívják. Hagyomány szerint tavasszal azon a pénteki napon rendezik, amikor a limburgi ötvenes kinti fedetlen medencét feltöltik vízzel. A kristálytiszta víz hideg volt, kb. 18 fokos, a levegő még hidegebb, talán ha 10 fokos. Az egész verseny egy rémálom volt. A héten keményen edzettem, pénteken meg megcsináltam a reggel-hatos edzést, meló, aztán irány Limburg. Hatalmas dugó volt az autópályán. Épp elkaptuk a rajtot. Csak annyi időm volt, hogy felhúzzam a neot, ugrás a vízbe, aztán rajt. Hozzáteszem, ekkor probáltam ki először a vadonatúj neoprénemet, amit a szponzoromnak, az RSC Pharma-nak ( http://www.rscpharma.de/ ) köszönhetek. Rosszul ült rajtam a neo, begyűrődhetett a zipzár a nyaknál hátul, mert mind a 80 bukónál vizet engedett be, amivel aztán jól átmozgatta a bent levőt. Szorította a tüdőmet, alig kaptam levegőt, már 300 méter után kettes levegőre váltottam, mert légszomjam volt. Húzta a vállaimat, kényelmetlen volt. Hiányzott a bemelegítés. A pálya túlzsúfolt volt, egyfolytában előzgettem. Sokszor kellett ritmust váltani, hogy ne ütközzek a szembejövőkkel, vagy hogy még a fal előtt egyértelművé tegyem, hogy a bukóból már én akarok elől kijönni. Ahogy fáradtak, úgy lettek egyre készsegesebbek az emberek. Órám nem volt, a számlálást már 400 méter után feladtam. Gondoltam majd szólnak ha vége. Aztán végre leállítottak. Mondták, hogy már százzal többet úsztam. 52 perc lett. Sebaj, gondoltam, lesz ez még jobb is.

Sehnde, 13.2 km, 2010/06/12

Na ez mar igazi klórmentes, vizesdobozon túli élmény. Ez volt a fő felkészülési versenyem. Erre sem pihentem rá, az időt mellékesnek tartottam. Az volt a célom, hogy a hoszabb úszás alatti ivást/evést kipróbáljam, de ezt a tervemet a verseny közben az ellenkezőjére változtattam. Azt figyeltem meg, mit csinál a testem, ha nem iszom és eszem.
Az úszást a hildesheimi kanálisban rendeztek meg. Barna színű, vize nem folyik, hanem áll. Egy borzaszóoan egyenes, unalmas, 13.2 km-es szakasz, minden kilométer kitáblázva. Itt is hideg volt, kb 17 fok szürke égbolttal. Végig csepergett az eső, kivéve mikor esett. A víz kb. 18 fokos volt, azaz neoprén.
A 14.3 folyamkilométernél kezdtük. Egy srác rögtön az élre vágott, s nagyon gyorsan elhúzott. Ketten voltak még előttem, ők fej-fej mellett úsztak előttem vagy ötven méterre. Én a verseny előtt elhatároztam, hogy nem kezdek gyorsan, de aztán ott ezt módosítottam. Gondoltam megpróbálom tartani velük a tempót, s majd 4-5 km után ráállok az én utazó tempómra. Felúsztam melléjük jobbról, s együtt mentünk a 10-es tábláig (4.3 km). Ekkor 55 percnél jártunk, s az egyik srác nem birta tovább, feladta. Én egyre jobban éreztem magam. A kilences táblát (5.3 km) 1:08-nál értük el. Messze még a vége, gondoltam, s innentől ráálltam a saját tempómra. Meglepetésemre a mellettem lévő srác igazodott hozzam, s nem úszott el. 1 óra 15 percnél megálltam inni, ő is megallt. Az egesz verseny alatt ez volt az egyetlen, amit úgy csináltam, ahogy azt előtte elterveztem, ivás 1:15-nel. A nekem kirendelt kisérő csak nagysokára talalta meg az én kulacsomat. Közben szépen lement a pulzusom, ittam fél litert, s megkérdeztem unalmas-e a kajakban. Azt mondta, "Nee, gar ne" (á, dehogy). Esett. Az addig mellettem úszó srác sokkal gyorsabban intézte az ivást, kb 40 méterrel elém került a pihenő után. Meg se kottyant a fel liter, s rögöon megtaláltam az utazó tempómat. Beértem, s együtt mentünk az 5.3 folyamkilométernél (9 km) lévő hídig. Ott ő megállt inni, én meg nem. Itt nagyon jó erőben éreztem magam, nem volt kedvem megállni, meg kicsit már idegesitett is, hogy mindig őt látom balról, szerettem volna egyedül úszni. 2:14-nel jött a 4-es tabla, vagy a 4.3 kilométeres híd, már nem emlékszem pontosan. 10 kilométer után, még itt is jó erőben éreztem magam, élveztem az úszást, kicsit emeltem az iramot. Közelítettem a legelől úszó srácra, talán két percre lehettem ekkor tőle. Aztán olyan 11 km-nel kezdtem gyorsan fáradni. Az a pár kilométer a végén nagyon-nagyon lassan telt. Már nehezen viseltem a monotonitást, csak azt akartam, hogy vége legyen, s végre kijöhessek abból a barna kanális izéből. Nem tudtam koncentrálni a mozgásomra, s elvesztettem a ritmusomat. Ráadasul a kisérőm elkezdett szenvicset enni a kajakban, amitől meg türelmetlenebb lettem. Atálltam kettes levegőre, hogy ne lássam. Egy kilométerrel a cél előtt keresztbe állt a kajakkal, megállitott, de csak azt közölte nagy örömmel, hogy ő már látja a célt. Ez egy fura akció volt a részérol, de jót tett nekem. Átragadt rám valami a lelkesedéséből, másrészt láttam, hogy előttem is, meg mögöttem is nagy az űr, ez már a verseny végeredménye, bármilyen gyorsan vagy bármilyen lassan úszom. Próbáltam a végét élvezni, s ennek megfelelően lassaban úszni. Élvezni nem sikerült, lassan úszni igen. A végeredmény 2:58. Nagyon elfáradtam. A célban megkérdezte egy helyi újságíró, hogy mi vezeti az embert arra, hogy ilyen hosszútávúszó versenyen vegyen részt. Azt mondtam, hogy nem tudom, és hogy semmi értelme sincs, de azért kerdezzen meg egy fél óra múlva, akkor talán már ki birok találni valami okosat, most csak örülök, hogy túléltem. Ez aztán nem is került bele a cikkbe, ami egyébként itt olvashato:

Limburg, triatlon valto, 750 m, 2010/06/20

Ez a verseny ráadás volt, meghívtak a Mundipharma cég váltójába, úszónak.
Limburg, kisvárosi triatlon verseny, jó hangulat, sportkedvelő amatőrök, akárcsak én. A Lahnban volt az úszás, fel-le, egy fordulóval. Barna színű folyó, gyenge áramlat, 17 fokos víz, 15 fokos levegő. Erre találták ki a neoprent. A mezőny 130 főt számlált, mert egyszerre indították a váltósokat és az egyéni indulókat. Elnéztem a rajt időpontját, így fél óra helyett egy órát voltam kénytelen melegíteni. A rajtra már nagyon elegem lett, jó erősen bekezdtem. 100m-nél álltam az élre, 200-ig lógtak rajtam páran, a fordulónál kb 50m-es előnyöm volt, ami a célig közel másfél percesre nőtt a mezőnnyel szemben. Összességében jó móka volt, nyert a váltónk. Aztán a másnapi edzésen furcsán éreztem magam, 4 km-nél kiszálltam a vízből. Na azt az éjszakát végighánytam. Mégse én nyertem, hanem a folyó.

Tarifa, 18.5-22 km, 2010/08/9-16

Holnap repülök Malagaba. Megkisérlem atúszni a Gibraltári-szorost ( http://homepages.fh-giessen.de/~kzlt03/mybigswim.htm ). Az utóbbi két hét kicsit betett az edzéstervemnek, mert először Washingtonban tartottam egy előadást, aztán meg egy másik konferencián vettem részt Bostonban, így nem sok vizet láttam. Aztán tengerben sem úsztam még igazán. Viszont egész évben edzettem becsülettel, sikerülnie kell. Ha így lesz, küldök pár képet. Ha nem, akkor is.

Az átúszásról itt olvashattok!

Üdv és hódolat Debrecennek,

Kovács Zoltán
Giessen, Németország, 2010. augusztus 4.