A gyulai 40. országos szenior úszóbajnokságon a Debreceni Szenior Úszó Klub szokás szerint nagy csapattal (47 versenyzővel és további családtagokkal) vett részt, összesen 340 egyéni- és 24 váltó nevezéssel. A nevezési listánkon még 60 fős csapatunk tagjai a visszalépések, a versenyen kívüli nevezések és a „beléptetési nevezések” levonásával is csaknem 300 egyéni versenyszámot teljesítettek és 23 váltónk ért célba. Az eredmények feldolgozása a versenyiroda zárásakor (2010. augusztus 29-én, vasárnap 15 órakor) csak az egyéni versenyszámok értékeléséig jutott el, amellyel kapcsolatban az alábbiakat tudták közölni: az egyéni versenyszámokban elért helyezési pontszámok alapján a Debreceni Szenior Úszó Klub tetemes előnnyel, 1400 pont feletti teljesítménnyel vezet a többi egyesület előtt, és a váltók pontszámai sem valószínű, hogy fordítanának a sorrenden.

A megyei és fővárosi csapatok eredmény összesítésével kapcsolatban becslésekre sem vállalkoztak. Szembetűnő volt a fővárosi csapatok kis létszáma (a szenior világbajnokság után sokan kihagyták a gyulai versenyt). A rendező Békés megyéből Gyula és Békéscsaba, valamint Csongrád megyéből Szentes és Csongrád vonultatott fel nagy és erős csapatokat (a megyei és a fővárosi egyesületek pontszámát összeadják a végső értékelésnél, míg Hajdú-Bihart egyedül Debrecen képviseli). A pontverseny végeredményét az egyéni és váltó eredmények teljes feldolgozása után az egri versenyre ígérték.


A végeredménytől függetlenül gratulálok a csapattagoknak egyéni és váltóbeli szereplésükhöz. Köszönöm, hogy jelen voltatok, úsztatok és segítséget is nyújtottatok!

Miklós Attila (1956) szerepe évek óta kiemelkedő: ő állította össze 24 váltónkat saját fejlesztésű számítógépes programjával, majd egyeztette a kézi vezérlésű pontosítást a helyszínen. Szintén ő értékelte a verseny három debreceni vonatkozású emlékszámát (az 50 m-es pillangóúszást Gács Marcell, a 400 m-es gyorsúszást Dr. Nagy Sándor Tibor, a 200 m-es pillangóúszást Dr. Kerekes Sándor emlékére úszták mind a férfiak, mind a nők). Az elért időeredmények és az életkorok alapján, Miklós Attila saját programjával történt a helyszínen az értékelés, illetve a harmadik számé gépkapacitás hiányában utólag kerül kiszámításra. Szintén Attila szerezte be illetve készítette el az emlékszámok összesen 18 díjazottjának ajándékait, akik többek között az idei MEFOB, a Magyar Egyetemi- és Főiskolai Bajnokság úszóbajnokságának több, mint 2 órás DVD felvételét kapták. A fővárosból hozzánk csatlakozott versenyzők nagy részét Miklós Attila fogja össze, és ő szerkeszti a honlapunkat.

Köszönöm a részidőzést, a fotózást, az idősebb csapattagok segítését és a közös gépkocsis utazásban nyújtott segítséget!

Külön kiemelem a csapat két első korcsoportos tagjának, Gombos Rékának (1985) és Utczás Margitának (1984), valamint a még versenyen kívül induló fiataloknak, Kovács Enikőnek (1988) és Nagy Katának (1988) a szereplését, akik először vettek részt a gyulai bajnokságon! Valamennyiüknek hosszú és eredményes versenyzői pályafutást kívánok a szeniorok között!
Benyó Mátyás (1982), a Medúsza Egyesület alapító elnöke korábban részidőzött már a gyulai váltóinknál, versenyzőként neki is ez volt az első szenior bajnoksága.

Korcsolai György (1976) és Terebesi Zsolt (1976) első szenior versenyén indult, mindketten néhány hónapja készülnek a versenyre, amelyen több biztató úszásuk és időeredményük született. Tóth Béla (1961) tavaly óta sokat fejlődött, tíz egyéni számot vállalt.

Soltész István (1963) koccanásos balesete után mindössze egy számáról lekésve érkezett a versenyre, miközben mobiltelefonon biztosított róla, hogy a váltóra mindenképpen megérkezik. Ugyancsak a váltókra érkezett meg telefonos jelzés után az első nap Horkay György (1944).

A „miskolci” vízilabdázók és úszók Jurák Árpi szervezésében erősítik a debreceni csapatot (Fráter Olivér, Kis Róbert és Pásztor Róbert).

Pillangón és gyorson Szabó Attila (1978), háton ifjabb Bitskey István (1974) volt kiemelkedően gyors egyéniben és váltóban egyaránt.

Füzi Medve László és barátai, Bujna Lilla és Nádor Kinga a „Bármit megúszók” közül, a 24 órás váltóúszások világából csatlakozott hozzánk évekkel ezelőtt felkérésemre.

A Kádasi és a Novák család egyéni- és váltóbeli úszásaikon kívül családi váltókkal színesítették a debreceniek szereplését. A pille párbajból, a legkeményebb zárószámból ifjabb Bitskey István sérülés miatt lépett vissza. Értékelem indulási szándékát, jövőre remélem, több szerencsével jár!

Mindig kivételes élmény a legidősebbek szereplése, akik pillanatnyi egészségi és erőállapotuk szerint teljesítik számaikat, és egyéni számaik után láthatóan fáradtan is többnyire eleget tesznek a váltó felkéréseknek. A 320 éves álomváltó Dévald Péter (1930) távollétében nem jött össze, Egerben talán…
Puskás Pál (1921) négyszeres szenior Európa-bajnokunk, Selmeczi János (1931), Kovács Lukácsné (1935) és Szántó Endre (1936) tartozik nálam a „hetvenkedők” és „nyolcvankodók” eme táborához.
Szabados József (1955) meghatódva számolt be arról, hogy Puskás Pállal, Selmeczi Jánossal és Krasznai Róberttel együtt egy 293 éves váltóban szerepelt, és dobogós helyezést értek el.

Krasznai Róbert (1940) szenior Európa-bajnokunk és világbajnoki bronzérmesünk ezúttal két országos csúcsot ostromolt meg, mindkét kísérlete biztató volt, bár a csúcsok egyelőre ellenálltak. Majd a következő versenyeken!

Máté Zoltánt (1945), Lövei Zsoltot (1953) és Legoza Józsefnét (1959), született Rentka Évát sok év kihagyás után láthattuk újra a gyulai OB-n, visszatérésük klubunk régebbi, hősibb időszakát idézte.

A menüt úszók valamennyi versenyszámban rajthoz álltak (ez három nap alatt 14 egyéni számot jelentett). Kis Róbert, Jurák Árpád, Szántó Endre (1936), Nagy István és Rentka László úszott minden számban, többségük a pontverseny miatt évek óta ezt teszi. Kádasi Tibor és Bihari Árpád csak a hátúszó számokat hagyta ki, csaknem menüt úsztak.

Volt egy századmásodperces győzelmünk (Mechler Andreáé a 200 m mellúszásban), volt legalább két holtversenyünk

A 200 m-es pillangó leúszását többen kifejezetten Kerekes Sanyi emlékére vállalták, köszönet érte, akárcsak a másik két emlékszám indulóinak!

Értékelem, hogy többen betegségből csak részben felgyógyulva, vagy még gyengélkedve vettek részt a bajnokságon. Az is figyelemre méltó tény, hogy idén valamennyi korábban nevező, de valamilyen ok miatt távol maradó csapattársunk időben jelezte visszalépését.

Sajnálom, hogy a Transzplantáltak Európa-játékáról nemrég három ezüst- és egy bronzéremmel hazatért Krucsó Zsolt (1964) betegség miatt lemondani kényszerült a gyulai versenyszereplését.

A rendezőkkel ápolt másfél évtizedes, baráti kapcsolatunknak köszönhetően két óvásunkat azonnal kivizsgálták és elfogadták, valamint a visszalépett versenyzőink nevezési díjáról lemondtak.

Természetesen számos hibát és hiányosságot is említhetnék, de nem teszem. Ezek nagy részét én követtem el, és azon leszek, hogy jövőre ne forduljanak elő.

2011-ben lesz 2001-es első gyulai csapatverseny győzelmünk 10. évfordulója. Az újabb nagy debreceni Csapat szervezése megkezdődött…

A gyulai versenyen egy szerencsemalacot és egy kupát kapott csapatunk két tagja. Előbbit a 40. alkalommal megrendezett OB alkalmából a 40 éves Nagy Péternek (1970) sorsolták ki, aki visszalépés miatt nem volt jelen. A malacot átvevő testvére, Nagy István (1969) főleg logisztikai szempontokat figyelembe véve a Klub számára ajánlotta fel a díjat, szállítójául a klubvezetőt megjelölve.

Az egyéni versenyszámokban szerzett helyezési pontok alapján a férfiaknál Bolyai István (1947) végzett az első helyen, a második legeredményesebb („50 éven felüli”) férfi versenyzőnek szánt díjat jelenleg a cikkíró Rentka László (1957) őrzi. (Mivel az értékelés az ömlesztett név- és pontszám lista alapján történt, a végleges versenyjegyzőkönyv ezen a téren hozhat még meglepetést…)