2009. 2009. október 3-ról 4-ére virradó éjszaka ismét megrendezték Zalaegerszegen a 12 órás éjszakai úszást. Ez a harmadik alkalom volt, hogy részt vettem. Az elsőre 2007-ben került sor, amikor is nem úsztam, hanem Rentka Lacinak segítettem végig az úszását etetéssel és itatással. Megjegyzem, nem sokkal volt kevésbé fárasztó, mint a többi, de mindenképp felemelő érzés volt valaki másért tevékenykedni. A második alkalommal, 2008-ban a Debreceni Egyetem 3 fős női váltójában Lukács Lindával és Glant Petrával szerepeltem. Most Lázár Ritával és Szanyi Andreával alkottuk a Mesterhármas csapatot.  Ezt a nevet tavaly a Rita és Andi mellett Hajnal Erikával felálló trió viselte. Ők tavaly abszolút nyertesek voltak a váltó kategóriájában, és büszkén mondhatom, hogy a mi csapatunk pedig az abszolút második helyen végzett! Ez azt jelenti, hogy megelőztük a férfi, illetve vegyes váltókat is. Az idén Hajnal Erika nem tudott eljönni és Linda sem vállalta a versenyt. Ekkor úgy terveztük, hogy a két megcsorbult váltó összeáll és így négyen ússzuk le a tizenkét órát. Végül Petra is visszalépett, így hárman maradtunk. Őszintén szólva, én is elgondolkoztam a részvételen, mert az unokatestvéremnek pont szombaton volt az esküvője és igazán szerettem volna elmenni. Viszont mikor kiderült, hogy már csak hárman maradtunk, és ez a minimum fő a váltóhoz, akkor már nem volt visszaút: nem hagyhatom cserben Ritát és Andit! Ritával folyamatosan telefon kapcsolatban voltunk, nagyon lelkes volt, próbált még embereket szerezni, de nem sikerült. Majd három-négy nappal a verseny előtt felhív, hogy úgy néz ki, nem tud jönni, mert dolgoznia kell, a főnöke nem akarja elengedni! Na, még csak ez hiányzott! Két fő nem alkothat egy csapatot, ráadásul én ennyi úszásra képtelen lennék! Úgy látszik, mégis esküvőre megyek! Nem Zalaegerszegen fogom átvirrasztani az éjszakát, hanem Szolnokon. Rita csütörtökön küldött sms-t, hogy minden rendben, a főnöke mégis elengedte, mehetünk! Hurrá!! Nem szeretem, ha valami nem történik meg, amibe már beleéltem magam! Szombat délelőtt utaztam fel Budapestre, ahonnan Ritát és engem Sipos Laci vitt el Zalaegerszegre, aki egyéniben indult. Mondanom sem kell, hogy hátul az autóban ismét végigaludtam az utat...Hamar odaértünk, és mivel az uszodai büfé pont október 3-án zárva tartott, Ritával elsétáltunk a városba és az összes utunkba eső cukrászdába bementünk. Jól feltankoltam süteménnyel! 6 körül visszamentünk az uszodába. Lassan megérkeztek a többiek is. Általában ugyanazok a személyek jönnek. Most volt néhány változás: Orosz Gyuri, aki általában megnyeri az egyéni versenyt, az idén nem jött el. Eljött viszont Bálint Lóránt, aki szintén kiváló úszó és így ő lett a legesélyesebbje a versenynek. Bujna Lilla egyéniben indult!!!! És mint Rentka Lacinak egy, még Debrecenben elejtett fél mondatából kiderült, nincs csúcsformában. Illetve, az előző évektől eltérően, most nem volt, aki segítse a partról. Érdekes versenynek ígérkezett! Az én úszásomban is volt változás. Tavaly Lindával és Petrával fél óránként váltottunk, míg Ritáék óránként. Nyilvánvaló volt, hogy most is így akarnak. Bár mondtam Ritának, hogy én jobban szeretnék fél óránként váltani, mert nem vagyok biztos benne, hogy képes vagyok többször egy egész órát végig úszni, azt mondta, hogy nyolcszor rosszabb vízbe menni, mint négyszer. Este 8 óra 1 perckor elkezdődött a verseny. Nálunk az első ember Rita volt, én a második. Az első órámat gyors-hát 50 méterenkénti váltogatásával úsztam le. Ennek az eredménye az volt, hogy a végére teljesen elszédültem. A falon egy jól látható óra volt, így amikor háton úsztam, mindig láttam az időt, ami nagyon lassan telt! Számítottam erre, tavaly is az első fél óra tűnt a leghosszabbnak. Nem diktáltam erős tempót, mert attól féltem, hogy annyira kimerülök, hogy a többi órát nem bírom leúszni és akkor minden Ritára és Andira marad. Nagy sokára leváltott Andi és én mehettem zuhanyozni! Ez olyan nagy gyönyörrel nem töltött el, mert rettenetes hideg volt a zuhanyzóban és némi langyos víz éppen csak csordogált! Úgyhogy még jobban átfagytam, mint a vízben, ami szintén hidegebb volt, mint tavaly. Na de akkor majd kárpótolom magam mással, gondoltam, és már mentem is a csodakezű masszőr fiúhoz, akihez hasonlót még nem láttam! Ritával meg is jegyeztük, hogy már csak miatta is érdemes eljönni Zalaegerszegre! Minden évben ő jön a versenyre masszőrnek, és persze sosem hagyom ki! Természetesen most sem csalódtam benne, és miután jól kimasszírozta a hátamból és a karomból a görcsöket, mentem levest enni. Minden évben főznek húsmentes zöldséglevest. Ettől legalább átmelegszik az ember egy kicsit! Na jó, gondoltam, viszek Lacinak is egy kicsit! Egy pohárba mertem főleg levét, tettem még bele sót, hogy pótolja neki az ionokat és letettem a rajtkőre, ahol úszott. Ezt néhányszor megismételtem az éjszaka során, de ez volt az össz segítség, amit most nyújtottam neki! Ekkor viszont egy kicsit meglepődtem, mert láttam, hogy még éjfél sincs és már olyan állapotban van, mint amilyenben az utolsó 3-4 órában szokott lenni! Mellen úszik, csak lábbal, víz alatt úszik és egyéb túlélési taktikákat gyakorol! Este 11-kor???!!! Végig fogja vajon úszni? Lehet, hogy nem kéne erőltetni! Úgy döntöttem, hogy én ebbe nem fogok bele szólni, legyen annyira alázatos, hogy ismerje el a határait! Nemsokára következett a második órám. Az elsőben pont 3 km-t úsztam. Örültem neki, nem gondoltam, hogy ilyen visszafogott úszással ilyen távot teljesítek! Tudtam, hogy most, a másodikban fogok tudni a legtöbbet. Ugyanis, már bemelegedtem, voltam masszázson és az előbb felmértem, hogy annál tudok még egy kicsit erősebbet, csak akkor nem mertem kockáztatni. Így is lett, 3200 métert úsztam. Ez az óra már valamivel gyorsabban telt el, mint az előző. Az utolsó negyed órában úsztam néhány hosszat mellen. Mennyire jó volt pihentetni a gyors- és hátúszó izmokat! Úgy éreztem, mellen csak úgy suhanok! Azért nem bántam már, mikor letelt az óra... Megszárítkoztam, ettem egy kicsit és kínlódtam! Ugyanis ekkor már nagyon álmos voltam, de nem tudtam elaludni, nagyon nem is mertem, mert nemsokára megint én következem. Legnagyobb meglepetésemre nem voltam igazán éhes. Felmentem a „konyhába”, ami az emeleten a büfé előtti tér volt és ott találtam Sipos Lacit, Szabó Tamást, és még egy-két megfáradt versenyzőt. Ettünk egy kis hozott fasírtot, szórakoztattuk egymást, majd mentünk vissza úszni. Jaj, de rossz volt ismét levetkőzni!! Annyira hideg volt az uszodában! Szinte a vízbe ugrásig nem vettem le a melegítőmet! Leginkább aludnék és megint bele kell ugrani ebbe a hideg vízbe! Most már Rita ajánlotta fel, hogy váltsunk fél óránként, mert nagyon unja az egy órán keresztüli úszást, de most már én nem akartam. Hogy kétszer ennyiszer kelljen hideg vízbe ugrani??!! Na nem!!! A harmadik órám hajnal 3-tól 4-ig tartott. Nagyrészt gyorson úsztam. Két csapat volt egy pályán, mellettem Füzi Medve, Kinga, és társaik csapata úszott. Számolgattam, hogy hányszor körözöm a mellettem úszót, vagy épp engem hányszor köröz, ha épp Füzi Medve volt az. Néha láttam Bujna Lillát is, aki a mellettem lévő pályán úszott Sipos Lacival. Nagyon erős tempót diktált, ahogy érzékeltem. A másik egyéni páros, Rentka Laci és Bálint Lóri messzebb volt tőlem, három pálya volt köztünk. Néha próbáltam Lacit lesni, hogy mi van vele, és meglepődve tapasztaltam, hogy gyorsabb vagyok nála!!!No, nem sokkal, egy kicsivel. Ez most fordult elő először az életben, hogy én Rentka Lacinál gyorsabban ússzak!! Ez azért is volt meghökkentő számomra, mert tavaly még az utolsó órákban is jóval gyorsabban úszott nálam!!! Kicsit el is szontyolodtam akkor, hogy hogy lehet, hogy valaki a 12. óráját ússza folyamatosan, megállás nélkül és nem bírom vele tartani a tempót, miközben én az egy harmadát úsztam, mint ő! Őszintén szólva, most, hogy ez nem így volt, nem örömmel, inkább aggodalommal töltött el. Reméltem, tényleg ismeri a határait és élve fog kijönni a vízből! Háromnegyed négy előtt öt perccel megszűntek a Laci iránti aggodalmaim, ugyanis átvették a helyüket a saját magam irántiak! Ekkorra már annyira rosszul esett az úszás, annyira fájtak a vállaim és fájt minden mozdulat, hogy számoltam a perceket! Hogy lehet, hogy már négy hosszat leúsztam és még mindig csak két perc telt el?! Direkt csinálja az idő? Máskor olyan gyorsan telik, hogy nincs időm semmire, most meg olyan lassan, hogy egy örökkévalóságon át fogok úszni! A vállam mellett a másik kritikus tényező a szemem volt. Annyira nyomott az úszószemüveg, hogy sírni tudtam volna a fájdalomtól! Nem tudtam lazábban feltenni, mert akkor meg a klórgőz csípte a szemem veszettül! Ezenkívül már hányingerem is volt, úgyhogy teljesen visszavettem a tempót. Úgyhogy megváltás volt a váltás! Nagy nehezen kikászálódtam a vízből, óvatosan eltávolítottam az úszószemüveget és gyorsan túl lettem a kiábrándító zuhanyzáson. Megnéztem a jegyzőkönyvet: 2950 métert úsztam. Most már nincs mese, aludnom kell! Lefeküdtem a polifoam-omra, betakaróztam, beállítottam a telefonomat, hogy egy óra múlva ébresszen és már aludtam is! Az ébresztő megszólalt és spuriztam átöltözni. Az egyetlen dolog, ami valamelyest megkönnyítete a dolgomat az volt, hogy vittem magammal elegendő úszómezt ahhoz, hogy minden úszás előtt szárazat tudjak felvenni. Sőt, ha fél óránként váltottunk volna, akkor is lett volna elég... Ha még ebben a hidegben, álmosan, kimerülten vizes fürdőruhát kellett volna felvenni...hát nem tudom... Vagy feladom, vagy meztelenül úszok :-)! Ez a hideg engem nagyon megviselt. Az elmúlt években az éjszaka egy pontján bekapcsolták a fűtést, amit általában abból vettem észre, hogy megolvadtak a táskámban lévő csokik, másrészt megszáradtak a fürdőruháim. Az úszások közti időket bikiniben töltöttem a parton. Most meg melegítőben. Tehát eljött az utolsó órám, ami reggel 6-tól 7-ig tartott. Ha az előbb hat sorban taglaltam a hideg okozta gondot, akkor most huszonhatban kéne!! Sok-sok hossz után kezdtem végre valamelyest megszokni a vizet, amihez közel sprintek kellettek! Úgyhogy félre raktam a tartalékos úszás taktikát, mert ha most tartalékoskodok, egész egyszerűen megfagyok! Nem is tudtam mást tenni, akaratom ellenére is hajtottam, hajtottam, addig, míg valamelyest tűrhető hőmérsékletet kezdtem érezni. Ehhez kb. negyed órára volt szükség. A következő húsz perc jól esett, gyorson úsztam, ekkor már egy felvett jó tempóban. Ekkor jött azonban ismét a KO! Iszonyatos éhséget éreztem, nagyon fájt a vállam, ezért le kellett lassítanom. Gyorson már nem bírtam úszni, így átváltottam mellre. Ettől aztán annyira elkezdtem fázni, hogy már nem is tudtam, hogy most jobban a vállam fáj-e, vagy jobban fázok-e, vagy éhes vagyok-e jobban! Amikor a fázást éreztem győztesnek, akkor hátra váltottam, amikor a vállfájást, akkor mellre. Az éhséggel nem tudtam mit kezdeni. Aztán még jött ismét a hányinger...Jaj, csak vergődjem le valahogy! Ha már végképp a vesztemet érzem, akkor kiszólok a versenybírónak, hogy szóljon Ritáéknak, hogy váltsanak le, gondoltam. Végül vissza tudtam annyira venni a sebességet, hogy végi bírtam úszni az utolsó órámat. A kínok között a végső győztes a szemüveg nyomása miatti szem környéki fájdalom lett. Miközben tápászkodtam ki a medencéből, azon gondolkoztam, hogy most az éhségtől vagy a fázástól szenvedek-e jobban. Először zuhanyozzak le, szárítkózzak meg, öltözzek melegítőbe, és utána egyek, vagy fordítva. Mi van, ha zuhanyzás közben éhen halok? Vagy evés közben ér a fagyhalál? A kérdést az 1-es pálya rajtkövén lévő, Rentka László tulajdonát képező szőlő oldotta meg. Ugyanis ahogy ezen nagy dilemma közepette haladtam a bázis helyem felé, megpillantottam a nagy szemű szőlőket a rajtkövön és ekkor már nem tudtam ellenállást tanúsítan! Csak két szemet, csak még egyet, ú, de finom, jaj, jön Laci, mit szól, hogy megdézsmálom az odakészített szőlőjét, mikor ő már 11 órája úszik és van még egy, én meg már kész vagyok...? Fú, látta, de nem szólt semmit, na, még egy kicsit eszek, a francba, már megint visszafelé jön, miért úszik ez ilyen gyorsan? A szőlőből nyert energiából elvánszorogtam a három méterre lévő süteményemhez, és ott folytattam az életmentésemet. Az utolsó „negyedben” 3050 métert úsztam ezt nagyon jónak gondolom az állapotomhoz képest. Tehát a leúszott távjaim rendre: 3000 m, 3200 m, 2950 m és 3050 m. Azaz átlag 3 km, ami Orosz Gyuri szerint puding. Hát, akkor egyen ilyen pudingot minden nap, és majd meglátjuk :-)! Szerintem viszont nagyon is kemény! Összesen 12 200 m-t úsztam az éjszaka alatt. A csapatunk összesen 41 km-t (a tizedesjegyeket, azaz hogy mennyivel többet 41 km-nél, nem tudom). Azaz Rita és Andi összesen kb. 29 km-t, tehát átlagban fejenként 14 500 m-t. Megmondom őszintén, nagyobbnak gondoltam a köztünk lévő különbséget! Azt meg végképp nem gondoltam, hogy négyszer egymás után le tudok úszni 3 km-t! A másik meglepő dolog, hogy tavaly Lindával és Petrával is ennyit úsztunk! Egész pontosan 41 875 m-t! Úgyhogy én úgy gondolom, hogy nagyon jól teljesítettünk tavaly! A tavalyi fél órás távjaim sorban: 1700 m, 1650 m, 1600 m, 1600 m, 1550 m, 1600 m, 1500 m, 1525 m. Összesen 12 725 m. Ez alig több, mint a mostani 12 200 m, viszont sokkal kevésbé volt fárasztó, mint ez! Össz időtartamot tekintve ugyanannyit úsztam a két versenyen, csak az egyiken fél óra úszás, egy óra pihenő, a másikon egy óra úszás, két óra pihenő volt az arány. Akkor végig hajtottam a fél órákat és a vállfájásom is sokkal később jelentkezett, míg most lassú-közepes tempóban úsztam sok szenvedéssel az utolsó húsz percekben. Így tanulságként levonhatom, hogy nagyon sokat jelent a rendszeres pihenő, illetve a terhelés-pihenés eloszlása számít! Most harmadjára voltam tanúja annak, hogy emberek egyfolytában úsznak 12 órát. De minél többször látom, nem hogy jobban, hanem egyre kevésbé értem, hogy lehetséges ez! Ez a kaland, hogy így kikészülök 4 x 1 óra úszástól, végképp felfoghatatlanná tette számomra, hogy lehet ezt 3-szor ennyi ideig csinálni! Persze lehet, hogy ha jobb körülmények között- amin értek fűtött uszodát, forró vizes zuhanyt, nappali versenyt, amit nem előz meg egy napos utazás, és magasabb vízhőmérsékletet- jobban bírnám a terhelést, de a 12 óra folyamatos úszást akkor sem tudom elképzelni! Laci egyébként valamivel több mint 34 km-rel zárt és ezüstérmes lett. Bálint Lóri 38 km feletti teljesítményével megnyerte az egyéni versenyt. Mindketten jóval többet tudnak ennél, hisz Laci az elmúlt években 39 km felett teljesített, megközelítette a 40 km-t. Lóriról ilyen pontos adatokat nem tudok, de azt igen, hogy most jó néhány km-rel elmaradt a tudásától. Az okokról nem az én tisztem nyilatkozni, nyilván nem is tudok minden részletet, ezt meghagyom az érintetteknek! Félreértések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy az előbb említett férfiak teljesítménye semmiképpen sem lebecsülendő, mert a 34 és 38 km leúszása mindenképp hatalmas, az én szememben ember feletti tett! Az, hogy ők ennél még tudnak többet, már csak hab a tortán! Itt kell megemlékeznem Bujna Lilláról aki valami lenyűgöző, egyben érthetetlen dolgot hajtott végre: nő létére egyéniben végig úszta a 12 órát úgy, hogy egyszer sem jött ki a vízből, és lekavart 36 km-t!!! Pont háromszor annyit mint én, amire pont háromszor annyi ideje is volt! Magyarul háromszor annyi ideig tudta azt csinálni, amit én. És nem fázott, és nem fájt a válla, és nem fájt a szeme...És nem fogyott semmi, míg én fogytam egy kilót. Ember a Marsról! 2009. október 3-ról 4-re virradó éjszaka mindannyian embert próbáló tettet hajtottunk végre. Kinek-kinek ez más-más teljesítményt jelentett. Én úgy érzem, megközelítettem a határaimat. Nem volt könnyű a reggel számunkra. A haza út volt, akinek még nagyobb fájdalommal járt, mint az úszás... Másrészt úgy érzem, az ilyen erőfeszítések közelebb hoznak minket egymáshoz. Megtanuljuk egymást értékelni, becsülni, segíteni...Úgyhogy én csak buzdítani tudok mindenkit, hogy gyertek az ilyen versenyekre! Bonivárt Ágnes 2009. október |