(Deák Bill Gyula: Ne fordulj el!) avagy Lelkesítő levél a CSAPATNAK! Kedves Csapattársak, drága Debreceni Szeniorok! Sokszor hallottatok már a számból idézhető idézeteket: „Csak az idő az ellenfelem.” „Az a jó a szeniorságban, hogy itt nem mondhatod: abbahagyom. Ez kortalan, nem lehet kiszállni.” „Aki megver, az nem ellenfél.” „Majd leúszod emlékezetből.” „Dobd csak be a fürdőruhád, vagy a törölközőt.” Mindezek megmaradtak bennetek is talán… Jómagam úgy érzem, mindegyikőtökből/ről/től őrzök magamban valamit, és ugyanígy otthagytam magamból valamit. Képek díszítik a szobám polcait, kupák, emlékbuborékok, kézzel fogható és mentális ajándékok. Olykor bizony elérzékenyülten törlöm fényesre az üveglapokat. Nekem Ti vagytok a CSAPAT, és mindannyian hiányoztok: a hétfő-szerda-péntek, a közös edzés utáni programok, a szellemiségetek, a személyes problémáitok is. Itthon, Gyulán sokkal több ember vesz körül mindennapjaimban, tanárként 37 gyerkőcöm van az osztályban, borzasztó elfoglalt vagyok, mégis magányosabb nélkületek. Második otthonomban, a vízben, senki sem kísér mosollyal, „mindenkinek joga van a falig úszni” vagy „ha fáj, akkor már jó” töredékekkel, senki sem kér szakmai, vagy éppen csak baráti tanácsot, nem örvend azon, hogy „uttttolsó…”, nem látok mély, uszodakék szemeket, klórtól kipirult arcokat, nem hallom: „fáj a vállam, lábam, könyököm”, nem idéz nekem senki a Vas-kódexből, nincs termálozás, almakínálás, kistehenezés, mentorkodás… Versenyeken találkozunk csupán…. Nem én vagyok az egyetlen, aki a távolban is „debreceni”, de talán abban más a helyzetem, hogy én már „éltem” veletek. Együtt lélegeztük be a Debreceni Sportuszoda, a TÁG, a Nagyerdei Gyógyfürdő, vagy az Újkert tüdőszaggató klórszagát is… Együtt cikkeztünk az Egyetemi Életbe, együtt jártunk versenyekre, szenvedtük le a 4, 6, 8, 12, vagy 24 órát. A Mi életünkbe is beköltözött olykor a Való Világ, de Mi szerettünk és tudtunk is együtt lenni, összezárva, vízbe mártva, mert összetartott minket egy cél és egy eszköz: a CÉL: maradj egészséges!, az eszköz: az ÚSZÁS! Ezeket sohasem feledhetem, és csupán azért pötyögtem most a billentyűkön, hogy sohase feledjétek Ti sem: Jelentem: Miklós Attilának szeretném kifejezni hálámat, hogy a csapat honlapját lelkiismeretesen és önzetlenül gondozza. Rentka Lászlónak pedig azt a majd egy évtizedet köszönöm meg, amit mesteri szárnya alatt tölthettem el Debrecenben! Üdvözlet Gyuláról, a Várfürdő árnyékából: Fodor Gyuri (mindörökké A1) |