20 év – 10 másodperc A nagy visszatérés 2008. február 23. Nyíregyháza, szenior úszóverseny… Hetek óta izgulok, hogy elég lesz-e az a 8 hetes intenzív felkészülés, amire időt tudtam szakítani bokros teendőim közepette. Ülök az autóban – elhagytuk végre a Nyíregyháza helységnév jelző táblát. Várom a pillanatot, hogy meglássam végre az uszodát, ahol életem első szenior versenyén fogok részt venni. Kereken 20 év telt el azóta, hogy utoljára rajthoz álltam, 14 éves kislányként, tele rutinnal, önbizalommal, felszabadultan. Megfakultak az emlékek, de a várakozással teli pillanatok kísértetiesen hasonlítanak a gyerekkori élményekhez. Hamarosan begördülünk a parkolóba, megpillantom a kék-fehér színű sátortetőt, és abban a pillanatban belém hasít a felismerés: én itt már jártam… - de vajon mikor is? Ahogy beljebb haladunk, és betoppanunk a párás levegőjű, ódivatú medencetérbe, azonnal meghallom a riadt méltatlankodásokat: „Az egyik oldalon csak derékig ér a víz, hogy fogunk ott fejest ugrani?” Itt már ismerősnek tűnik a helyzet, mintha ez már valahol, valamikor megtörtént volna velem… Indul a bemelegítés, aminek a vége felé járva, a rajtgyakorláshoz készülődvén kimosolyog valaki a medencéből: „Mellúszásnál vigyázz a víz alatti lehúzással, nehogy elérje a hasad az alját!” ÉS IGEN! EBBEN A PILLANATBAN FÖLESZMÉLEK! Azonnal előtörnek az emlékek, és újra odaképzelem magam: 14 éves vagyok, a 2-es pályára szólítanak, 100 méter mellúszás - jól sikerül a rajt, és az úszás is, 1.24-es idővel érek a célba, életem legjobbjával, ami akkor a világot jelenti, hiszen tudom, hogy gyerekkorom utolsó versenyén veszek részt, mert abbahagyni készülök az úszást a továbbtanulás miatt… Egy pillanatra még a szemem is becsukom, hogy újraéljem a történteket – fantasztikus, és most újra itt lehetek, 20 év elteltével, és újra a 100 méter mellúszásra gyakorlom a fejeseket. Érzem, hogy mosolygok, és körülöttem nem értik a versenytársak, miért állok csukott szemmel a rajtkő tetején… Másnap eljön végre a 100 mell: az 1-es pályára szólítanak. Nagyon izgulok, nyoma sincs a magabiztosságnak, tétován tornázom a rajtkő mögött. És indul! Jól sikerült rajt, dinamikus első 50, a végén kissé fáradt hajrá, és az időeredmény: 1.34… Mennyi? 1.34! 20 év – 10 másodperc… a nagy visszatérés… és ismét csukott szemmel mosolygok…