Mottó1: Az ember három 12 órás úszás után sincs biztonságban… és az egyéni rekordja sincs biztonságban tőle! Mottó2: A 12 órás úszás nem algebra példa. Mottó3: A dolgok fejben dőlnek el. (Meg a medencében…) Az első óra a szokásos volt: könnyed hátúszás, kb. 3700 m. Medve előre bejelentetten visszafogott iramot úszott, emlékezetem szerint 4-szer vagy 5-ször köröztem. A szomszédos pályán úszó debreceni női váltó három tagja, Glant Petra, Lukács Linda és Bonivárt Ágnes viszont velem tett hasonlót (ők 30 percenként váltották egymást). Az első óra végén a fordulóknál vádli görcs enyhe jeleit éreztem (teljesen nem ugrott görcsbe), így Magnéziumos vitaminitalt kértem segítőimtől, a debreceni női váltó éppen nem úszó tagjaitól. A következő 4 – 5 óra hasi diszkomfortról (hasfájásról, émelygésről, puffadásról) és arról szólt, hogy az első 4 – 5 órában nem szokott még problémám lenni! Medve elkezdett visszakörözni, majd vagy 500 m-rel elment tőlem. Nem erőltettem az iramom növelését, mert „Messze még a hajnal…”, sőt, a „3 óra 20” is messze volt! (Deák Bill Gyula) Féltávnál valamivel még 20 km felett voltam, de a 40 km-ről, sőt, a tavalyi 39 km 50 m-ről gondolatban már lemondtam, de a versenyidő végigúszásáról nem. Kisebb izomfájdalmak kezdődtek, gyakrabban úsztam gyorson, néha jól is esett. Közben a hasfájás, feszülés, hullámzó hányinger az 5. óra vége körül szinte teljesen megszűnt, ráértem a 25 °C-os vízhőmérséklettől kissé borzongani és a bal térd – jobb váll fájdalmakra figyelni. Ekkor volt az a szakasz, amikor Medvével váltva előztük egymást néhány száz méterenként, és kifejezetten jól esett ez a körülbelül egy órán keresztül végzett gyorsúszás. Éreztem az iramom fokozódását, és azt is, hogy nemigen lesz belőle baj. Medve stílusát többször közvetlen közelről tanulmányozhattam, és úgy láttam, hogy „túl szépen”, túl szabályosan úszik, erős kartempót használ, vagyis már a félidő előtt nagyobb energia felhasználással és vállterheléssel úszik, mint ahogy én, bár a korábbi évek beszámolói alapján másoknak az én úszásom is roppant energikusnak tűnt. Tavaly 8 óra versenyidőnél szálltam ki egy rövid technikai szünetre, idén is úgy terveztem. Előzéseknél egyre ritkábban robbantottam (hárman voltunk egy pályán, harmadik társunkat köröztem.) Gondolkodtam, hogy később állok meg WC szünetre, mint tavaly (így legalább egy egyéni csúcsom, a vizelés nélküli úszás 8 órás rekordja megdőlhetett volna), de úgy éreztem, maradjon az utolsó harmad úszóidő egyben, és mivel az tavaly igen csak vergődősre sikerült (volt benne 2 perc 8 mp-es és 2 perc 15 mp-es 100 m-es átlagú km is), ennél mindenképpen jobb lehetek. 26 km 200 m volt a megtett távom 8 óránál, ebből 38.500 m még lehet (eddigi második legjobb eredményem volt 2004-ben). A kb. 3 perc 15 mp-es technikai szünetet meleg zuhany alatt töltöttem, hólyagom megkönnyebbült, és meglepően jó erőben, de kissé szédelegve visszaszálltam úszni. Nem voltam igazán friss, tudtam, hogy a zuhanyban nem szabad a tükörbe néznem, de komoly problémát nem éreztem. Nem ettem a kiszállásnál, mivel amikor csak kértem, folyamatosan kaptam a fordulóknál szőlőt, csokit, chipset, sós levest, Mg-os, Multivitaminos és C-vitaminos pezsgőtablettás italt. 8 óránál Medve is szünetet tartott, ő sem volt friss. Tudtam, hogy több száz méterrel előttem jár, ezért mondtam neki, hogy még meglehet a 40 km-e. Ezután elkezdtem gyorson úszni, 8 hosszamig Medve a medence szélén, a lépcsőn üldögélt, gondoltam, hogy ha még két ilyen megállásra kényszerül, ledolgozom a pontosan nem ismert, de jelentős hátrányomat. Nem tudtam eldönteni, hogy 20 percig vagy másfél óráig bírom a gyorsúszást, a remélt 4 óra (pontosabban 3 óra 56 perc) irreálisnak tűnt. Kaszáló mozdulatokkal, a vállakat kímélve, szinte vízsöpréssel - tolással úsztam, de így is egyre erősebb jobb deltaizom tapadási fájdalmat, a bal térdízület oldalirányú mozgásánál éles ízületi fájdalmakat éreztem, a fordulókat gyakran kísérte víz alatti fojtott kiáltás. Ennek ellenére a fordulók utáni 6-7 m-es kisiklások kellettek nekem. Medve hol előttem, hol mögöttem, váltva előztük egymást, aztán gyakrabban én. A térdvédője felvételét, újabb rövid pihenőjét és a lábtempó nélküli mozgását, az egylábas, „kímélő”, valójában a másik lábat túlterhelő fordulókat látva úgy gondoltam, hogy várhatóan vagy lassú és fájdalmas végjáték (volt még vagy 2 óra 40 perc hátra), vagy tartós kiszállás és pihenés vár Medvére, de fordulónál kétszer még biztattam a folytatásra. Ezután már csak magamra maradt erőm. A külső jelzéseket figyeltem és értékeltem, de nem tudtam pontosan az iramot. 1:45 körüli százakra gondoltam. Egy korábbi (a 8 órai kiszállás körüli) kérdésemre 53 mp-es 50 m-eket látott a jegyzőkönyvben segítőm. Én a percenként váltó fali órát figyeltem, és egyértelmű volt, hogy sorozatban percen belüliek az 50 m-ek: 7 óra 13, 7 óra 14, 15, 16, 17, majd ismét 17, 7 óra 18, 19, 20, 21, 22, 22, tehát 5 – 6 percenként gyűlt össze 1 perc ill. 50 m előny amiatt, hogy nem egyperces, hanem jobb 50 m-eket úszom. Ez azt jelenti, hogy a 2 perces 100 m-es átlagú, 20 perces 1000 m-eknél 3 – 4 percet takarítok meg, vagyis kb. 17 – 18 perces kilométerek úszom. Más törvény szerint forogtak agyam kerekei, de következtetésem az volt, hogy 1:42 – 1:48 közötti 100 métereket úszom, ami a másik adattal (1:46) jól egybevágott. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy a 40 km-hez legalább 3 – 4 perc úszási idő hiányozni fog, de egy 39.700 m-es új egyéni csúcs képe kezdett körvonalazódni előttem, ha… („A 12 órás egyéni úszás nem algebra példa.”) Úgy éreztem, hogy megállás nélkül végig tudom úszni gyorson a hátralévő kb. két órás versenyidőt. Rituális krízisem, a „még 2 óra 45 percet kell úszni, és ez az első 12 órás úszás előtti leghosszabb edzésidőmmel megegyezik” most kimaradt, mással voltam elfoglalva. Kétszer éreztem, hogy a gyorsúszó iramomból kicsit vissza kell venni (ez a részidőknél túlzottan nem jelent meg.). Aztán elérkezett az utolsó félóra, majd az utolsó 14 perc. Lukács Linda 50 m-enként írásban és szóban tájékoztatott arról, hogy közeledek a 40 km-hez (én nem tudtam tájékoztatni, hogy tudom, de 300 méterrel kevesebb lesz a végén…) Hogy meglegyen az öröme, gyorsítottam, és visszafelé számoltam a 14 percet. Nagyon vártam már a végét! A 3700 m átlépését homályosan észleltem, majd újabb 50 m következett . . . Újabb forduló. Az utolsó 50 m-re nem volt már elég időm, kb. 43 méternél ért a verseny lefújása. A versenybíróság 39 800 m-ként fogadta el teljesítményemet. Ez az új egyéni csúcsom, jövőre lehet ismét próbálkozni a 40 km-es álomhatár átlépésével! A mellettünk lévő pályán a Debreceni Egyetem női úszócsapata úszott – ők kérték a közelséget, bízva iramomban. Ők 30 perceként váltották egymást. Glant Petra végig gyorsabb volt nálam, Lukács Linda és Bonivárt Ágnes az utolsó két úszásukra elfáradtak, így a véghajrában én voltam a gyorsabb. Rendelkezem a debreceni váltó és a saját úszásom jegyzőkönyvével, így további feldolgozások várhatók! A 12 órás éjszakai úszást 2008. október 4 – 5-én rendezték meg Zalaegerszegen. A beszámoló megírásának főbb állomásai: 2008. október 7., október 18., november 5., december 4., december 18. Dr. Rentka László |