Íme, a másik történet: Sopron, 24 órás váltóúszás Vesszőfutás TOP 10 Fárasztó hétvégék TOP 10 A Megyebajnokság után szüleimnél (Debrecenben) megebédeltem, majd 15.08-kor Sopronba indultam, és 21.50 perckor a soproni vasútállomás lépcsőjén álltam. Telefont kaptam: 10-re értem jönnek. – Nagy darab vagyok, és a lépcső tetején állok! – mondtam. Felismertek. A Lővér Uszodában (Csík Ferenc emléktábláját és nevét viseli) egy valóságos népünnepély fogadott. Százon felüli parkoló kocsi, rendőrök, rendészek, diszkó hangulat, csuklópántos jelölés a ki-be járkáló csapattagoknak, VIP igazolványos „nem úszók”, fájdalomhatáron felüli hangerő, techno zene (mint kiderült, egész éjjel, sőt utána is!) És valami szokatlan: éjjel ugyan sötét van, de ennyire… Az uszoda belső terében csaknem teljes sötétség fogadott, a levegőben zöld lézerfények cikáztak, a levegő páradús, vagy talán szénsavhódús volt… Kezdetben nehezen láttam a medencét, később már köteleket, sőt úszókat is felfedeztem. Egy idő után a rajtkőről is vállaltam az indulást. Pályánként két csapat úszott, és mint felfedeztem, néhány csapat egyéni módon értelmezte a váltást: olykor nem csak előbb váltottak, hanem a part felé tartó csapattársuk e l é ugrottak rajtfejest, és alatta siklottak ki… Az ugrásokról a versenybírók különben lebeszéltek, a 15. kimászás után viszonylag könnyen elfogadtam ezt a tényt. Maradtak az erős elrugások. Körülbelül a 20. 33 1/3 méternél az elrugásnál erős rándítást éreztem a jobb kezem középső-, gyűrűs és kisujján (szokásos baleset, a „célszerűen” – két-három ujjat befogadóan – kialakított bójába szorultak az ujjaim… Az ujjbegyeimet sprintelés közben hüvelykujjas tapintással ellenőriztem, egyben voltak. A zsibbadás 20 perc alatt megszűnt, a vérzés nem. Ragtapaszt kaptam, amely 12 órán keresztül kitartott…) 23 órától óránként váltottak az úszó hármasok-négyesek. Én két csapatnál is maradtam, majd még 10 percig, hogy meglegyen az első 90 úszásom… Volt még egy órás szakasz, majd félórások, az utolsó órában negyedórások. Három perc híján öt órát voltam vízben, ezalatt minden 3. vagy 4. úszás volt az enyém a vasárnap déli lefújásig, az általam megtett 33 1/3 méterek száma 220 körül volt.
Meghívó csapatom a TTF Nyíltvízi Úszók, vezetőjük Zalaegerszegen, a 12 órás éjszakai úszáson figyelt fel rám. A 4 – 6. hely között ingáztunk, végül az 5. helyen végeztünk. Ez a csapat a Balatonon, Porecben és a Rábában is versenyez, Tóban, Tengerben, Folyóban, mint a nevük is mutatja (TTF). A csapatok hangulatos nevei valószínűleg feldobják írásomat: Aquarázs, Kedvenc Klub, Trambulin, Etil-Alakulat, Zabolátlan Hosszzabálók, Sopron Bárkája, Spongyabob, Száguldó Üllők, Hullámzó Kamatlábak, Postás Szivacsok, Gyurátz Épületgépészet, Haldokló Teknősök, TTF Nyíltvízi Úszók, Noe Bárkája, Rabkórház, Úszó Suli, Cormoran Sport. A soproni váltóúszásra még egy Fodor Gyurinak szánt prózával visszatérek… Debrecen, 2007. augusztus 25. Dr. Rentka László | |
