Akrosztichon-eposz-kezdemény Rentka László 50. születésnapjára 50 sorban 50 méterre hangolva Írta: Fodor György Rég volt, mikor lubickolt anyja kebelében Egy gyermek, ki már ekkor fürdött elemében. Néha nekem is eszembe jut az anyaméh: Telve meleggel, szeretettel, el alig fér! Költő is csak úgy írhat valakiről híven, Amennyiben termál-vér kering benn a szívben. Lehet is pennát ragadni, hisz kinyílt ötven Árgus szem, mely mind Őt figyeli. Én meg jöttem Sikerrel százat kinyitni neki. Figyelj hát! Zeusz nem tanította, apja a mell és hát, Légből szőtt pille gyorsan megGyurta egy fiát. Ó! Hallod, mit kiállt? Víz alatt jobban terjed - „Tartsd egyenesen a fejed, a tested ernyed!” Kund is tudta valamikor régen odalenn: Ötven méter víz alatt mindenkit odaken. Sebesen haladva is csak oxigént vesztesz - Zafír színekben pompázik a víz, jó stressz-teszt! Ötven méter a víz felett sem leányálom, Nagy tüdővel szemezgetni az élet-tálon Tulajdonképpen egészséges cselekedet. Ötven méter – a lábam, lelkem beleremeg - Mi lenne, ha mindet felidéztetném veled? Életed ötven métere számtalan emlék Neptun kosarában: érmék, eszmei érték… Vonz ez az illat, nekünk ez már nem csupán szag, Elemi részünk, belénk olvadt élet-anyag. Rég volt, mikor először éreztük magunkban. Soha napján szabadulunk, minden tagunkban, Sejtünkben élénken él ez az egyedi gén. Epedve keresett, elégetett hidrogén! Lakunk benne, vigyázunk rá, köszönünk: Szia! Suttogjuk szerelmes szavakkal: Hipoxia. Zihálunk, zavarjuk – jutalmunk viszontpofon. Üldözzük, kergetjük – kapcsolat magas fokon. Lehűt mégis, ha túlhevülnénk vele szemben: Elpárolog, te meg izzadsz – Lehet-e szebben Testetlenné válni, egyesülni a vízzel? Érthetetlen, megfoghatatlan, dőre kényszer. Sokszor sokfelé sokat sikerrel próbáltál, Nintrogénbuborékkal madzagot lóbáltál. Ammónia vett körül, jól érezted magad. Pipád nem volt, csak a tiszta, ösztönös tudat: „Jelen lenni e térben tényleg mindörökre!” Átúszni az időt, bukni kötél-körökre, Nézni, hogyan fodrozódik ötven méteren… Ha beletekintesz, Ő visszavillantja Rád Űrkitöltésre szánt, lélektani mosolyát. Ez Te vagy, ráébredsz magadtól, semmi kétség: Neptun kosarában: érmék, eszmei érték… Nekem Te vagy a tükör, a víz pedig szépség! „Nemo nascitur doctus, sed fit!”