|
avagy szabad asszociációk 24 órán át a dunaújvárosi verseny emlékére Az órák szimbolikusak, NEM azonosak a történések óráival! 1. óra: 6:45 A vasútállomáson állok Godóra várva… Megint én vagyok az első, innentől 40 óra nem alvás lesz . Laci bácsi jelentkezik, már a Plázánál lazázik…7:08 a vonatunk elindul Budapest felé, kezdetét veszi a tor Mega túra. 2. óra: 8:30 körül arra figyelünk fel, hogy egy bohócképzőből meglépett IC-felszolgáló humorbonbonokat szór szét, amint belép a kupéba. Második kellemes meglepetésünk a MÁV-nál, hogy a pontos indulás mellett (amit egyébként Dunántúlon percre tartanak minden átszállásunkkor!) új szakma is született a vasúttársaságnál: IC-bohócok szórakoztatják a nagyérdeműt. Ennek okán adtam írásomnak a fenti címet: A Hot-dog, a kávé… a többit is – kivéve klórszag – bárból szabadult, Terence Hill-szemű, Bruce Willis-lazaságú, ’80-as évek elejéről maradt, szimbolikus hajzuhataggal megáldott felszolgálónk szájából hallottuk. Megalapozta napunk sikerét, nem beszélve a hangulatról. Két kávé bedobása „szívügyünk”… 3. óra: 9:57 Nyugati-pu. Természetesen mindenki kerülné a pesti kavalkádot, ezért hárman három felé keressük a piros metró-vonalat. Átszambázunk a Déli-puba, miközben azon töprengünk, hogy mennyit szőlőcukrot és hazai Godó-fasírtot fogyasszunk a megfelelő erőnléti-index kiszámítását figyelembe véve. Laci plusz banánra szavaz. 4. óra: 11:10 Újabb MÁV meglepetés. NEM léphetsz a vágányok közelébe sem, ha nem mutatod meg, hogy van jegyed. Persze az teljesen mindegy, hogy mikori, mert ha közben kérdezel az „útonálló” nénitől-bácsitól, akkor úgysem veszi észre, hogy te valójában két hete jöttél Kukutyinfalváról ! A vonatunk azonban az 5. vágány elejéről megy, így bizony nem egyszerű feldolgozni az indulási rendszert. Mindenesetre az IC után markáns váltás, ugyanakkor atompontos indulás! A kallerbácsi beleillik egy Koltai Robi filmbe, jó karakter, amolyan igazi vasutas arc, aki 30 éve tuti „tengelyen” van, megint van min szórakozni. 5. óra: 12:16 Pusztaszabolcsban átszállás és a „sohasemjártammégitt” település megörökítése. Közben többedjére tapasztaljuk, hogy a Dunántúlon valahogy szebbek a lányok, ezért előveszem a Szuperszenior figurát, és átvedlek Clark Kentté, megmutatva széles szenior körömet .
6. óra: Újabb adag szőlőcukor bedolgozása után továbbindulunk 12:40-kor Dunaújba. Utolsó szakasz, már mozog a sportszelet, vajon megtaláljuk az uszodát, és milyen lesz az első vízben töltött perc? 7. óra: 13:07 Dunaújváros, 6 órája vagyunk úton, ebből 0.0 percet töltöttünk alvással. 14:30-ra az uszinál kell lennünk. Menni fog. Mielőtt kitaláljuk, melyik busz megy a megfelelő irányba, megállapítjuk, hogy a vasútállomás is tanúskodik az elmúlt 40 évről. Keressétek a hiányzó csillagot! Maga a város is ilyen, panelprogram ide vagy oda, de látszik, hogy egykorvolt faluból hogyan robbant az oroszokat kiszolgáló iparváros. Egyébként szép, nekem halmozottan emlékébresztő, mert pont 10 éve voltam itt utoljára, amikor életemben először magyar válogatott lettem. Minden pontjára emlékszem az uszodának.
8. óra: 14:30 előtt bőven ott vagyunk, bár még nem tudjuk, hogy a vasútállomásról körforgóban jön a busz, tehát vissza csak 5 perc lesz az út, míg ide 20 volt . Szembesülünk a csapatkiosztással és elfoglaljuk helyünket benne: VI. részcsapat vagyunk a Tóban-Tengeren-Folyóban Blugyborék teamben (TTF, vagy TFT). Ez azt jelenti, hogy kb. 2,5 óránként fogunk úszni 30 percet vagy 1 órát. A végén ebből összesen 4 vízben töltött óra lett, és kb. 400x50m-t vállaltunk a csapat összteljesítményéből (amely majdnem 1/3-a)!
9. óra: első beúszásunkkor 5. helyen állunk, és szemmel láthatóan megdobjuk a csapatátlagot (3. hely lenne a cél), de a búvárbébik (pl. a Kókai testvérek) és a pesti egyetemisták (javarészt aktív úszók, pl. Molnár Dani, aki 24,5-t tud 50m-en) már befoghatatlanul elkavartak. Amikor mi úszunk, tartjuk velük az iramot… 10. óra: szinte óránként kellemes és változatos programokkal szórakoztatnak minket a szervezők (Aikido és kempo bemutató, amit történetesen az előbb még a köreinkben császkáló, 160 cm-es biztonsági őr tart megfelelő öltözetben. A későbbiekben is előszeretettel vicceli meg a kollégáit, amikor vállveregetés után amolyan Seagalosan továbbfordul, és a kolléga azt sem tudja, ki a tettes… - táncos lányok, fiatalok és szépek, társas- és népi-, akrobatikus- és modern-, török has-, és latintánc). 11. óra: Bencével maximálisan kivesszük a részünket a rendezvény kínálta lehetőségekből. Egy attraktív rádiós leányzó „kérésére” számokat küldünk a dunaújvárosi hallgatóknak, akik időközönként tájékoztatást kapnak a verseny állásáról és a versenyzők állapotáról is. Bence stílusosan az AC/DC: Highway to Hell c. számát kéri, jómagam szintén nem meghazudtolva a csapatot, a debrecenieknek kedvezve, Tankcsapdát küldök minden kedves szenior társunknak 60 km-es körzetben. Remélem van, aki hallotta!!! Sajnos, amikor a számok valóban forognak, mindketten a vízben vagyunk, így én még jobban hajtok, hogy 35 mp-ként halljam a kért számot… 12. óra: 21:00-tól Maksa Zoltán lép fel. Erről nem nyilatkoznék, annál inkább a vacsoránkról, ami a felszolgáló leányzó hosszú szempilláinak látványától még jobban esett. Az is a szervezőket dicséri, hogy volt vacsora, volt egyentollunk, egyenpólónk, és oklevelünk is. 13. óra: nyilván a vacsorának köszönhetően ránk tör az első fáradtsági hullám, de hamarosan megint úszni kell…ezért úgy határozunk, kinézünk a 8 C°-ba, úgyis fülszaggató a zene olykor odabenn.
14. óra: lézer-show, de jó, hogy már nem a vízben vagyunk, mert akkor nem sokat látnánk a medencéből, nemhogy a falából. Maga a látvány varázslatos, de fényképezhetetlen. Eszembe jutatja a Titanicot, amikor a jelzőfényeket lőtték fel a koromsötét égbe. A zene természetesen az ilyenkor szokásos Vangelis-jellegű, nagyszerű… 15. óra: Úgy gondolom, így hajnal felé ideje ellenőriztetnem, hogy milyen is az általános állapotom. Erre is biztosítottak lehetőséget, ugyanis az uszoda egy kis szegletének irodájának ajtaján Egészségügyi állapotfelmérés tábla hívogatja az érdeklődőt. Bemegyek… Kiket találok ott: a „megfáradt” egyetemista csapat tagjait, akik állapotfelmérés címén kimasszíroztatják magukból a feszültséget két szemrevaló, fiatal „állapotfelmérő” leányzó segítségével. Ki nem hagyhatom! Állapotom, no az se normális, kérdeztem az orvost….(l. Rapülök). Szóval egészséges vagyok, de egyek kevesebb sóst, kevesebb kalciumot, igyak többet és ne szénsavasat, vegyek lúgozott bögrét (röpke 50 000 Ft)…mindezt egy elektromos kütyüvel szurkálva „találja ki”…azért sokban nem tévedtek! 16. óra: állapotom javítása végett azonnal benyomok egy jó sós pizzaszeletet, meg egy kis szénsavas gyömbért . Hajnali 3. ideje egy kicsit ledőlni, mert reggel 8-kor megint egy órás turnust vállalunk. Az alvás nemigen megy, eszembe jut Jászberényi Sándor költő barátom verse: Barátomnak, aki jól aszik betonon c. …rögtön lereagálom: Lacinak, aki jól alszik rácsokon…Ő arra kel fel, hogy olyan a mellkasa, mint egy vasalatlan pizsama, én meg arra, hogy a szegycsontom beépült a vállamba. Már nem tudjuk eldönteni, hogy azért fáj a testünk, mert úszunk, vagy azért ússzunk, mert fáj a testünk …
17. óra: hajnalban elcsendesül az uszoda, ténfergünk, „órát szerelünk” az asztalon, és vadásszuk a nem elfogyasztott RedBull-okat, mint uszodai hajléktalan a maradék klórszagot. Beleszippantunk egy-egy banánba, habzsoljuk a Godó-fasírtot, felidézzük a vacsora illatát…
18. óra: a Nappal mi is ébredünk, folytatjuk a megatúrát, elvesztjük az időérzékünket, mindenkinek ott van az elmúlt 20 óra nyoma, hiába próbálják az úszószemüvegre fogni, a táska nem attól gyűlt a szemek alá. Újra megtelik a lelátó, előbújnak a színpad alól a kábult fiatalok, mindenki érzi, hogy… 19. óra: Ica fájnol káuntdáun!!! Üvölt 1000-rel az Europe…megkezdődik a valódi visszaszámlálás, a verseny állásának nyilvántartó tábláján már bőven 10 000 felett járnak az 50 m-ek, az egész csarnok zeng a 10, 9, 8, 7, …..1, boldog új évet…vagy ööö….boldog újjászületésnapot…, vagyis öööö….vége…végre, ezt is megértük! Személyesen gratulálunk egymásnak. 20. óra: az ember több okból is jöhet egy ilyen versenyre. Mi hárman három különféle okból jöttünk: Bence fiatal, tapasztalatlan, és ereje teljében van, ezért azt kívánta látni, hol vannak a határai. Megcselekedte, amit megkövetelt…Laci már többet is tapasztalt, mint elég, ő csak azért jött, hogy 50 m-eket ússzon izomból, amíg a csövön kifér, és méltón mondhassuk, IGEN, ő a harmadik legjobb ember a csapatban – LACI, NEKÜNK TE ABSZOLÚT HARMADIK LETTÉL! Gyuri, ahogy Laci mondta: „becsületből” jött, és a határok megtapasztalása végett, illetve azért, hogy testét-lelkét megtisztítsa. Kedves barátaim! Higgyétek el, nincs jobb tisztítószer a klóros víznél 24 órán át! 21. óra: Kis csapatunk összeáll egy fotóra, a vidámság mögött sokat sejtető terv lapul: Dobjuk be a csapatfőnököt a medencébe, ahogyan Kemény Dénesnél szokás. Szegény, pedig figyelmeztetjük is, jól fogja meg a lufit, hogy valami fenntartsa. Sajnos, nem figyel ránk, az eredmény: 24 óra után még 1 perc fürdőzés.
22. óra: A vonatunk újra száguld…(Presser), Laci Pusztaszabolcsig sem bírja, becsületére váljék, ő úszott közülünk a legtöbbet, mert bevállalt egy kis segédváltást is más csapatnál, az eredmény: szív-, és tüdőproblémák, „erőteljesen erőtlen” bal kar, bajuszkával összeszáradt felső ajak, de elegendő, és jó minőségű vizelet! Ezúton köszönjük Bonivárt Áginak és Bihari Árpinak, hogy a 3 légiós túlélési kísérletét folyamatosan figyelemmel kísérték, és tartották bennünk a lelket éjfélig, majd reggel 8-tól is „sok jó vizelést” kívánva! 23. óra: Pusztaszabolcsban betévedünk a helyi, vasúti kocsmába egy kávéra, Bencével babrálunk a zenegéppel…Charlie…nevek, arcok, helyek…Rentka, Fodor, Godó….IC-bohóc, vasúti-útonálló, Koltai bácsi…Pusztaszabolcs, Dunaújvárosi Fabó Éva Uszoda*, vasútállomások… 24. óra: Kelenföldtől elválnak útjaink, én Gyulára megyek. Remek, mostantól Békéscsabáig alvás. Ahogy azt Móricka elképzeli…a Keletitől kifogok egy általános iskolás osztályt…eredmény: 2007. október 21. vasárnap. 22:53. Lefekszem a jól megérdemelt ágyikómba. Újabb rekordkísérlet: 42 óra! Na jó, 2,5 órát azért aludtunk… Ami kimaradt, azt jövőre pótoljuk… Fodor György *Fabó Éva (1964-1997): a város legeredményesebb búvárnője, akinek nevét az uszoda is megőrizte. Debrecen, 2007. október 28. |
