Beszámoló a Ladóczki János úszóversenyről Szabadka 2006. június 24/25 A szabadkai SPARTAK úszóklub rendezte a versenyt, amire Debrecenből Nagy Sándor Tibor és jómagam neveztünk. Mindketten külön családi programhoz kötöttük az eseményt. Tibor egy hosszú nyaralásra indult Boszniába és Horvátországba, így útbaejtette Szabadkát. Én családom nőtagjai kíséretében meglátogattam negyedszázados jó barátomat, Csanádi Jancsit, aki az Újvidéki Egyetemen kémia professzor. Így a kollégiumi szállás helyett Kossuthfalván élveztük vendéglátóink figyelmességeit. Szombat délben értünk a szabadkai nyitott 50 m-es uszodához. Talán 100 fő résztvevő lehetett hivatalosan. Sajnos egy órás csúszással kezdtünk komputer hiba miatt. Az első napon emlékeim szerint 2-2 éremmel kezdtünk, Tibor 50 háton és 100 gyorson, miként én is ott kaptam bronzokat. A 100 gyors Ladóczki emlékfutamot és az érte járó kupát Tari László nyerte (6. korcsoport, 1:09, kb. 90%), amit Ladóczki János testvére adott át. Másnap korán reggel kezdtünk – volna, ha nem lett volna megint jó félórás csúszás. Ezután riválisok nélkül nyertük a 400 m gyorsokat, majd Tibor feleségével együtt elindult a nagy útra. Nekem kellemes volt az 50 pille, amit most úsztam először, és második lettem. A 100 mellért és az 50 gyorsért is kaptam különböző színű érmeket. Végül is egyéni eredményeket nem javítottam, csak felíratkoztam pillén és háton. A verseny után interjút kértek a szabadkai rádiótól. A választás nem az eredmények miatt esett rám, hanem mert a vízilabda múltú riporter ismerte a vendéglátóimat. Még az is kiderült, hogy közös ismerősünk volt a fiatalon elhunyt kiváló sportriporter, Molnár Dániel. Az interjút azzal zártam, hogy sohasem az ellenfelet kell legyőzni, hanem önmagunkat. Megígértem, hogy máskor sem kerülöm el Szabadkát. A szervezők zárásul mindenkit megvendégeltek egy bőséges és ízletes kakaspörkölttel. Szóval egy békés, sima versenyt zártunk, kakaskodás nélkül (nem úgy mint a futball gladiátorok). Batta Gyula, június 26.