Gondolatok az úszásról A környezetemben élők eleinte (amíg meg nem szokták, hogy hetente hatszor úszni járok) meg szokták kérdezni miért jó az, hogy reggel hat óra előtt tíz perccel belemerülök abba a hideg vízbe (amihez hozzá szoktam tenni, hogy "nemcsak hideg hanem ráadásul nedves és összefolyik"). Annyiszor megkérdezték, hogy én is elkezdtem gondolkozni rajta, hogy lehetne ezt megmagyarázni, mert az igazság nem ismerhető meg, ha mégis megismerhető lenne, úgysem lehetne szavakba önteni, ha elmondható lenne úgy sem értené meg senki. Úgy gondoltam, akik ezt a honlapot olvassák nem szorulnak az úszással kapcsolatban meggyőzésre, ezért nekik szól ez az írás. Az úszásról Az edzéseket azért szeretem, mert úszás közben örömet okoz a vízben siklás, a viszonylagos csend és nyugalom, ami körülvesz. Nyugodtan lehet gondolkozni és elmélkedni. Utána teljesen felszabadultnak érzem magam. Arra még nem jöttem rá pontosan mi okozza a kellemes fizikai létet, de lehetséges, hogy ezt nevezik függőségnek, mert ha nem úszom hiányérzetem van. Az úszó versenyek Nem vagyok egy versengő típus. Ez a hétköznapokban, a munkahelyen, de még a játékokban is kiderül. A szenior úszóversenyek számomra azért fontosak, mert magamat méretem meg az elért eredménnyel, de csak önmagamhoz képest. Örömet okoz, ha sikerül egy egy lélektani határt átlépnem, még akkor is ha az eredmény korcsoporton belül is csak közepes teljesítmény. A legutóbbi egri versenyen egy, az egri csapatban úszó versenyzőtársunkkal arról beszélgettünk, milyen számokat kedvelünk. Arra a következtetésre jutottunk, hogy azokat, amelyekhez alkatilag közel állunk. Persze más számban is elindulunk, de igazi örömet néhány szám okoz. Szerintem ez igaz a "teljes menüt" úszókra is! És most következik az amiről az írás címe szól. A 400 gyors A 400 gyors számomra a legkellemesebb. Nem merevedek el közben mint 100 gyorson hetvenöt méternél. Nem próbálok sietni, mint 200 gyorson, hogy aztán a második százon pihenjek egy jót és főleg nem teszem ki tálcán a tüdőmet mint 50 gyors végén. Az összes Négy év alatt összesen tizenhatszor úsztam 400 gyorson. Kristálytisztán nem emlékszem minden versenyre, de néhány közülük jobban rögzült és ma is fel tudom idézni magamnak mit éreztem közben. Az első Az első 400 gyors, amelyet leúsztam versenyen 2002 májusában Hajdúszoboszlón volt. Jól éreztem magam táv közben, az edzés alapján a magamtól várt időeredménytől és nevezési időtől nem maradtam el. Táv közben úgy láttam nagyon jól sőt túlságosan is gyorsan úszom, ezért a harmadik százon lassítottam pedig utólag gondolkozva végig bírtam volna. Persze az ilyesmi mindig utólag derül ki! A legemlékezetesebb 2004 szeptemberében Egerben a régi uszodában rendezték a 400 méteres gyorsúszást. Kinn hideg volt a víz viszonylag melegnek tűnt. Krasznai Robi bácsi úszott mellettem, akivel szemben a 16 év korelőnyöm csak kb. tizenhat centire volt elég a táv végére. Egy úszótársunk megörökítette a verseny két jellemző pillanatát, amelyeket most megosztok veletek.
Remélem ezekután mindenkinek kedve támadt 400 gyorson úszni! Budapest, 2006. november 22. Miklós Attila | |