Avagy Arthúr király, a kobold és Barbaaqua története Izgalmas, kalandos és baráti hangvételű hétvégét töltött Brnoban a Debreceni Szenior Úszó Klub két „bevállalós” tagja: dr. Rentka László és Fodor György. A Rudolf Jaška emlékére megrendezett 18. „Ötösverseny” igen sok tapasztalattal zárult a két delfintermészetű „öregnek”. Gyomorszorító előkészületek után (jegybeszerzés, szállásfoglalás, előnevezés) indult Budapestre a két kalandor, hogy szombat reggel belevesse magát az „európaiságba, a nagy nemzetközi fürdőbe”. Nyelvi-szellemi és fizikai leterheltségek már a kezdetekkor nehezítették az utazók előzetes felfrissülését. Ellenszerként az ifjú titán cseh szavakat memorizált, miközben idős mestere orvoslásra oktatta. A fiú szellemi odaadással hallgatta, amint a vonat lassan befut a Keleti pályaudvarra, ahol sógornőjelöltje várta a csapatot. A kaland ugyanis még pénteken vette kezdetét, amikor a 16:42-es IC a főváros felé vitte dr. Rentkát, Fodort és kedvesét. Az első munkatervi pont simán ment, hiszen magyarok vagyunk, nem… Éjszakájukat a Leonardo da Vinci utcában töltötték, miközben legalább szellemi frissességük megőrzése végett megállapították, hogy a vonaton mellettük ülő hölgy éppen a Da Vinci-kódot olvasta. Szemet szúrt ez a „véletlen” egybeesés, azt gondolták, ennek Brnoban utána járhatnak. Nem fejtették meg. Kelés: 4:45. Röpke reggeli. Irány ismét a Keleti, ahonnan 6:50-kor sínen száguld a Brother Brno. A csapat lelki békéjét az első elválás zavarja meg. Az ifjú búcsúzik kedvesétől. Felszállás… A 3:58 perces út, lévén köd, nem tartogatott meglepetést, vártuk, hogy a felhőfüstből előbukjon Brno… Az ifjú kezdte „kitanulni az orvoslást”, de az idősb titán „nem lett nyelvész”. A táj betyárul lehangolta utazóinkat, akik ezért inkább maguk képzeltek el tájakat, amolyan fantasztikusat. Fizikai tompultságukat irodalmi alakok és művek felidézésével múlatták, nem sejtve, hogy Brnoban lesznek olyan regénybeli hősök, akikről álmukban sem gondolták volna, hogy az uszoda közelében léteznek: az öreg Arthúr király, akiknek sellőháta van, a kobold, aki sárkánytojást lop 50 m gyorson, és Barbaaqua, aki 9 éves szakállát csavargatja minden partot érés után… A ködből előbukkanó „hetedkét” (útvonal: Szob – Sturovo már Szlovákia – Nove Zamsky - Bratislava – Kuty – már Csehország - Breclav – Brno) országon is túl elterülő város igen nagynak bizonyult, így a két utazó kénytelen volt taxiba ülni, és a küzdelem helyszínére utazni. A gladiátorok még nem az arénában foglaltak helyet, hiszen a mérkőzések csak délután kezdődtek (14:00-kor). Addig immár szellemi (angol és német, valamint cseh nyelvi sokkhatás miatt) és fizikai (táskacipelés, koránkelés miatt elvesztett) frissességüket visszanyert hőseink ételt és italt vettek magukhoz, hogy a lehető legjobban teljesítsenek az öttusában, vagy inkább az „öt tusolóban”, ahová meredten ballagva érkeztek mindkét versenynap végén. Nadistaaa…hangzott az érthetetlen vezényszó! A gladiátorok és amazonok 50 m pillangón (motylek muži i ženy) csobbantak, majd következett a hát (znak), aztán mellen (prsa) csodálhatták a „kormeghazudtoló” hölgyeket (néha azt gondolták, ilyenek a szirének, más fogalmaik lettek a szálkásságról is) végül a nap is leáldozván az 50 m gyors (volny zpúsob) csillagai hulltak a medencébe, hogy a vizet kioltva füstben tűnjenek tova, mintha az egész egy álomkép lenne, melyet a kalandorok éppen megélnek. A lelkes magyar csapat lassan testvériessé kovácsolódott, révbe ért a brother Brno. Immár tisztelték egymást, más nemzet fiait és a várost, amelyben nem átallottak éjszakai túrára indulni. Útjukon egy menyét vezette őket, majdnem 1 órán át, mígnem elértek a Hotel Imosba, ahol szállásadóikkal együtt megejtették az első és utolsó vacsorát. Talán itt alkalom kínálkozott volna a kódfejtésre, utolsó vacsora, Leonardo…de csak a rizsszemeket fejtették le a húsról. Jóllakván, igen kimerülten, napnyugtával nyugtázták eredményeiket is. 6:30. Ébredés. A Nap ma már mosolyog rájuk, látszanak a sípályák és a szomszéd is kellemes csehséggel üdvözli kalandorainkat. „Mi jöhet még nem tudom” – mintha Nagy Feró énekelné. Pihentebben, tapasztaltabban, „öregebben” kászálódnak hőseink útirányba állítva csomagjaikat, amelyek elemózsia nélkül is nehezebbnek tűnnek, mint egy nappal azelőtt, de legalább elhúzzák őket a Tesláig. A Teslában már áll a bál, 8:50 perckor ismét felcsendül a kivehetetlen: Nadistaaaa….és a menyét újra futni kezd a körpályán….100 m vegyes (polohovy závod)….100 m mell (prsa)….100m hát (znak) és az örömteli pillanat, amikor a tömeg a 400 m gyorshoz (volny zpúsob) készíti tenyerét: taps-taps-taps. A show véget ér, a kenyeret mindenki megkapta, volt, aki nem harapott bele akkorát, mint a Plavecky Veteránsky Klub brnoi, szerény óriása: Rudolf Šmerda, aki megnyerte a végső összesítést! Ámde a cirkusz még kell a népnek: egy kellemes sellő testű amazon még csúcskísérletet mutat be 400 m-en, és a kivonuló tv-stáb jelenléte indukálja ennek sikerét. Neki sikerült! Azért hőseink sem bánkódnak, hiszen ha csak két napra is, de nemzetköziek, barátok, társak, magyarok, gondtalanok, kortalanok és vidámak lehettek. No és persze halálosan fáradtak, ám hazaútjukon az esztergomi bazilika fényei feledtették velük a múlandóságot, és újra elmerültek brnoi élményeikben, akár egy feledhetetlen ködben, amelyben mindig úszni kívánunk… Na shledanou, Brno! Vrátit se kde….(2007. 03. 18-19.!) Képek és adatok a versenyről:
A képekre hétfőig várni kell! | ||||