Beszámoló a 2005. április 16-17-i Kassán megrendezett Nemzetközi Szlovák úszóversenyről. Reggel fél hétkor indultunk, Katona Judit csapattársammal, Százhalombattáról. 11 óra körül a határon találkoztunk több Debreceni úszótársunkkal. Kassán gyorsan eligazodtunk, hamar megtaláltuk az uszodát, ahol útba igazítottak a szálláshelyünk felé. Miután elfoglaltuk a szobáinkat, visszatértünk az uszodába. A regisztráció után már csobbanhattunk is a vízbe, hogy bemelegíthessük az utazástól elgémberedett izmainkat. Az öltözőhelyiség tágas, jól elfértünk, sajnos ez sok uszodában nagy gond, hogy az apró öltözőhelyiségben csak lapjával lehet öltözködni. A medencetér is tágas, egy 50 méteres, 8 pályás versenymedence, és egy kisebb, talán 25 méteres tan-, melegítő medence foglalja el. A hatalmas, bár nem túl kényelmes lelátón mindenki jól elfért, és pompásan beláthattuk az egész medencét. Elektromos időmérő volt, és szemben a lelátóval egy óra jelezte a leúszott időt, így nyomon lehetett követni a társaink, vagy ellenfeleink leúszott idejét. Ami elég kellemetlen volt, a szünet nélkül, szinte már fülsértően harsogó zene, beszélgetni is csak kiabálva tudtunk, így a nap végére többen be is rekedtünk. A rajtlista körül is támadt egy kis kalamajka, mivel a versenyszámokat csak szlovák nyelven írták ki, így okozott egy kis fejtörést mire kitaláltuk melyik kifejezés melyik versenyszámot jelenti. A rajthoz szólítás is szlovák nyelven történt, így bizony nagyon oda kellett figyelnünk, hogy a megfelelő időben a megfelelő rajtkőre álljunk fel. Eredményhirdetés itt sem volt, egy asztalnál vehettük át az érmeinket. A vacsora a szállodánk éttermében volt, jellegzetes szlovák ételt, knédlit kaptunk. Nekem ízlett, és elég is volt, de csapatunk férfitagjai bizony elbírtak volna még egy adaggal. A tánc, a mulatság sem maradt el, ki meddig bírta… Másnap kicsit fáradtan ébredtem, az uszoda vizét is ellenségesen bámultam, aztán csak belecsobbantam barátkozni vele. Meglepő, és kellemes változás volt, hogy a külföldi versenyzőket angol nyelven szólították a rajthoz. Sajnos a hangos zenét el kellett viselni, és túl kellett ordítani, ha kommunikálni akartunk a társainkkal. Délutánra eléggé fájt a torkom. Az apróbb kellemetlenségek ellenére, a verseny gördülékeny, jól szervezett volt, jól éreztük magunkat. A debreceni csapat tagjai jól szerepeltek, sok érmet hoztunk el. Én 50 pillangón egyéni csúcsot úsztam, ami ugyan mások számára nem egy nagy idő, de nekem sokat jelent, hiszen másfél éve sincs, hogy megtettem életem első pillangó tempóját. Mindent összevetve jól éreztük magunkat Kassán, együtt voltunk, úsztunk, és buliztunk egy nagyot. Mielőtt hazaindultunk, megnéztük Kassa óvárosi részét, a Dómot, a színházat, a szépen karbantartott csodálatos, színpompás virágoskerteket. Számomra nagy élmény volt, mert édesapám ott Kassán született, és a Kassai a Dómban keresztelték meg. Sétáltuk egy nagyot, megcsodáltuk a szobrokat, a szépen, ízlésesen felújított házakat. parkokat. Nagy bánatomra egyetlen éttermet sem találtunk, ahol ehettem volna egy igazi jó sztrapacskát, pedig két napig fentem rá a fogam. Talán jövőre…. József Marianna