A 2005-ös Országos Szenior Úszóbajnokság július 27-29-én lett megtartva Gyulán a Várfürdő uszodájában. Pénteken korán keltem, már 7 órakor a vonaton zötykölődtem, a hőmérséklet ezen a kora reggeli órán is elérte 28 °C-ot. Mikor 12:30-kor megérkeztem Gyulára, a hőmérő higanyszála 37°C-on állt. Csak egy jó hideg zuhanyra vágytam, a közel három és fél órás izzasztó vonatozás után. A szálláshelyre érve, csapattársaim már vártak, nagy örömmel üdvözöltük egymást, majd jöhetett az áhított hűs zuhany. Egy óra körül elindultunk az uszodába, a fürdőhöz közeledve már messziről hallottuk a hívogató zenét, és a hangosbemondót, ami ontotta a versennyel kapcsolatos információkat. A regisztrációs asztalnál magunkhoz vettük a belépő kártyáinkat, és bemasíroztunk a helyszínre. A hőség szinte elviselhetetlen volt, a vízben kerestünk menedéket a nap perzselő sugarai elől. A víz kellemesen hűs volt, a legtöbb úszó már melegített, készülődött a nagy megmérettetésre. Kettőkor felhangzott a hívogató zeneszó, felvettük a kék Debreceni pólónkat és szépen sorba álltunk a megnyitóra. A köszöntő szavak, és a Himnusz meghallgatása után kezdetét vette a nagy viadal. Én egy ideig a lelátón figyeltem társaim küzdelmét a hullámokkal, majd a nagy, sárga égi korong 38 fokos tüze elől az árnyékba menekültem. Árnyék csak a medence egyik oldalán volt, ott bizony elég nagy volt a népsűrűség, kevesen bírták a tűző napot. Első szám amiben úsztam, az 50 méteres pillangó volt. Nagy reményekkel vágtam neki a távnak, úgy gondoltam jó formában vagyok, de amikor a versenybíró bemondta az időeredményemet, lelombozódtam, mint a fák őszidőben. Ezen már csak a 200 méteres gyorsúszásom tett túl, ami kritikán alul sikerült, annyira rossz időt úsztam, hogy legszívesebben jól kupán vágtam volna magamat. És ami végképp elszomorított, hogy annyira elfáradtam ezen a kettőszáz méteren, mintha legalább kétezer métert úsztam volna le. Ennyire gyenge és szerencsétlen lennék? Gyorsan megráztam magam, mert következtek a váltók, igyekeztem összeszedni minden erőmet, és jól teljesíteni. Az első nap számai után hazabaktattunk a szállásunkra, fürödtünk, szépítkeztünk, majd elmentünk felfedezni a várost. Egy kellemes vacsora után a vár felé vettük az irányt, ahol már javában zajlott a mulatság, ezen a hétvégén rendezték a Gyulai Végvári Napokat. A vár környékén nagy volt a nyüzsgés, különféle árusok kínálgatták lelkesen portékáikat, volt ott minden, mázas csupor, festett tálacska, hímzett kendő, horgolt terítő, festett kötényke, színes ékszerek, láncok, karkötők, apró emlékek, vicces festett, mázas állatfigurák, és még ezernyi más csecse-becse. A színpad előtti füves placcon, több száz ember gyülekezett, várt a esti koncert megkezdésére. A tömeg hangos üdvrivalgásban tört ki, amikor megérkezett a zenekar. Kispál és a Borz koncert volt aznap. Először csak a sörös bódé mellől füleltünk, majd mind beljebb és beljebb keveredtünk a hullámzó tömegben. Jó volt egy kicsit kikapcsolódni, levezetni a délelőtti feszültséget. Miután a tinik egy sereglete letaposta a kislábujjamat kiszorultunk a tömeg perifériájára, gyorsan kerestünk egy vendéglátós egységet, ahol megkínáltuk magunkat némi hűsítő fröccsnedűvel. Éjfél felé hazatértünk, álomra hajtottuk élményektől zakatoló fejecskénket. Reggel nyolc körül ébredtem frissen, tiszta fejjel. Az előző napi nyomottságomnak, fáradtságomnak nyoma sem volt. Egy frissítő zuhany, és irány az uszoda. Bemelegítés után realizáltam, hogy sehol egy árnyékos hely, és a napocska nem kímél, szakadatlanul bombáz a 35 fokos sugaraival. Remegő gyomorral, és nem túl nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a 400 méteres gyorsúszás rejtelmeibe. A mellettem úszó hölgy, már az első hossznál faképnél hagyott, pedig reménykedtem, hogy hátha megtáltosodtam. Előző este kaptam az egyik társamtól egy csodakarkötőt, hogy szerencsét hoz és erőt ad. De sajnos a karkötő még aludt, vagy nem jött rá, hogy mi a dolga, erőt kellene adnia nekem? Hát, a csoda elmaradt, és egy nem túl jó eredménnyel ugyan de besiklottam a célba. Nem voltam túl elégedett. Az 50 méteres gyorsúszás aztán végre meghozta a várt eredményt, végre sikerült egy magamhoz képest tűrhető időt úsznom, bár ez is csak egy ötödik helyre volt elég. A korcsoportunkban a mezőny nagyon erős, sok olyan hölgy van, akik aktív korukban is a legjobbak között úsztak, és most is bátran lehetnek büszkék az időeredményeikre. Mellettük sajnos labdába sem rúghatok, de azért én örültem ennek a nem túl előkelő időnek is. A napi versenyt aznap is mint az előző napon, a váltók zárták. Szeretek váltóban úszni, szeretem a csapatmunkát ilyenkor igyekszem még jobban összekapni magam, hogy ne okozzak csalódást a társaimnak. Ez a nap legvidámabb úszása, mindenki bíztatja a társait, belead apait-anyait! A verseny végezetével szétszéledt a társaság, mindenki elbaktatott körülnézni a strand területén. Lehetett csúszdázni, hullámfürdőzni, levezetőt úszni, vagy csak éppen áztatni kifáradt, kiszikkadt testrészeinket a meleg gyógyvízben. Este csinosan felöltöztünk, kiszépítgettük magunkat, és megkerestük a közös vacsora helyszínét. Este nyolc óra körül a hőmérséklet még mindig 30°C volt, a házak, a falak, a betonút is csak ontotta magából a meleget. A vacsorát a fürdő területén rendezték, szinte mindenki részt vett, kíváncsian vártuk a megívóban beharangozott ízletesnek hangzó falatokat. A kiszolgálás kicsit lassacskán ment, nagyon sokan voltunk, és a pincérek ugyan szorgosan hordták a finomságokkal teli tányérokat, a vacsora mégis jócskán elhúzódott. Az étel ízletes volt, és kellő mennyiségű. A desszert elfogyasztása után, felkerekedtünk és kimentünk a várhoz, ahol folytatódtak a végvári mulatságok, és állt a bál. A Bon-bon együttes koncertezett, azt hallgattuk, miközben sétálgattunk a téren. Éjfél felé ismét visszasétáltunk hajlékainkba, és nyugovóra tértünk. Vasárnap reggel ismét forró napsütésre ébredtünk, reggel 8-kor 30 °C perzselte bőrünket. Izgalmas reggel köszöntött ránk, a bevállalósabb úszók 200 méter pillangóval kezdhették a versenyzést. Én magam is nekirugaszkodtam, habár bennem volt a félelem, hogy a felénél legyőz a karomat, tüdőmet elsorvasztó viziszörny, felfal, és kipurcanok. A bemelegítés során azonban egyik csapattársam ellátott jó tanácsokkal, hogy hogyan is kell úszni az ilyen hosszabb távú pillangót. Kipróbáltam, és megfogadtam a tanítását. Nem is volt gond, szépen lecsápoltam a 200 métert, a tüdőm és a karom is a helyén maradt, és még jól is esett az úszás. Az időeredményem ugyan feledhető, legalább van még min javítani, fejlődni. A 100 méteres gyorsúszás közeledtével egyre jobban majréztam, mert soha nem tudom eltalálni, hogyan is ússzam, lazábban, vagy teljes erőből végelgyengülésig? Itt is tanácsot kértem tapasztaltabb úszóktól, és igyekeztem a kapott instrukciók szerint eljárni. Magamhoz képest jó időt úsztam, ezzel negyedik helyre szorultam, és ami a legbosszantóbb, mindössze 14 századdal csúsztam le a dobogóról. A kettőszáz méter vegyes úszást fáradtan kezdtem, de ha nem lenne az a fránya hátúszás ami mindent elront, akkor elég jó időt könyvelhettem volna magaménak, így viszont gyengécske eredményemmel ismét az eredménylista legalsó során virított a nevem. Az egyéni ersenyszámok befejeztével kezdődött a pillepárbaj, ahol két társunkkért szurkolhattunk. Végül a hetedik helyen végeztek. Gratulálunk! Mindent összevetve a bódítóan nagy meleg ellenére is ez nagyszerűen megrendezett, vidám, eredményes verseny volt az idei bajnokság. Sok egyéni és korosztályos csúcs született. A Debreceni csapat ismét sok úszóval képviseltette magát, kis csapatunk egyre több lelkes úszóval büszkélkedhet. |