2004. október 24-én az Magyarország húsz uszodájában rendezte meg Magyar Marathon Klub, társrendezőként a Magyar Hosszútávúszó Szövetség és a Magyar Szeniorúszók Szövetsége a Fedett pályás Öbölúszást. Habár nem vagyok a hosszú távú úszás lelkes híve, de engem is elkapott a lelkesedés és beneveztem a versenyre. Mosonmagyaróváron úsztam le a távot, a termálfürdo 50 méteres nyitott medencéjében. Kicsit aggódtam, hogy az mostohán bánik velem az idojárás és a víz hofoka is hideg lesz, féltem, hogy elmerevednek majd a tagjaim, esetleg megfázom. Szerencsére az idojárás kedvezett, igaz borongós, de kellemes, derus napra ébredtem. A víz hofoka pont megfelelo volt, egyáltalán nem fáztam, pompásan lehetett úszni. A víz gyógyvíz és csapvíz keveréke volt, aminek annyi hátránya volt, hogy kevésbé volt áttetszo, az íze sem volt egy málnaszörp, ráadásul egy kicsit bepárásodott a szemüvegem is, így a végén már alig láttam a medence végét jelzo vonalat, figyelnem kellett nehogy nekikoppanjon a fejem a falnak. Pontosan tíz órakor rajtoltam, és nagy meglepetésemre, elég sok induló volt ebben az idopontban. Kicsit visszafogottan kezdtem, mert még soha nem úsztam ilyen hosszú távot, és tartottam attól, hogy nem fogom bírni a végét. A levegovételre különösen odafigyeltem, mert edzéseken a 400-800 méteres úszásoknál, gyakran szúr az oldalam. Ezer méter környékén éreztem, hogy egész jól vagyok, és még akkor is bírom a távot, ha kicsit fokozom az iramot. Mivel hosszabb távú úszásnál, gondolkozni, verselni, énekelgetni szoktam a így a táv háromnegyedénél belezavarodtam a hosszak számolásában, és azt sem tudtam mennyi van még hátra. Aztán egyszer csak megkocogtatták a kobakomat, hogy vége. Megálltam, bambán körülnéztem ……36:55-öt úsztam. Kicsit mérges voltam, mert szerettem volna 35 percen belül úszni, és bizony bennem maradt még egy csomó energia. Ez az idoeredmény az összes úszó között, a 341. helyre a korcsoportomban sajnos csak a 6. helyre volt elég. Nagyon jó tapasztalatszerzés volt, legközelebb a második 1000 méter kicsit élénkebben kell úsznom, és akkor talán sikerül a buvös 35 percen belül maradnom. A vízbol kiszabadulva elso dolgom volt, Debreceni társaimat felhívni, elmondani az eredményt, és érdeklodni felolük. Csapattársaim Hajdúszoboszlón teljesítették a távot, igen sikeresen, több érmes helyezettünk is van. Mindent összevetve, szerintem nagyon hasznos volt ez a kezdeményezés, hogy „fedett pályás” öbölátúszást rendezzenek, hiszen mindenkinek lehetosége volt a lakhelye közelében úszni, megmérettetni magát. Remélem jövore is megrendezi a Marathon Klub és a Szenior Úszó Szövetség ezt a remek versenyt. József Marianna