Ma délután az autómban ültem a Budapesti csúcsforgalom kellős közepén, hallgattam a zenét és a gondolataim messze jártak. Végigpörgött a fejemben az előző két nap eseménye, az élmények még annyira frissek voltak bennem, hogy a főváros közlekedési őrülete is szépnek tűnt. Hódmezővásárhelyen jártam, ott rendeztek immár második alkalommal Szenior Úszóversenyt. Már nagyon készültem erre a versenyre, csapattársaim mesélték, hogy nagyon szép az uszoda, és tavaly a rendezés is jó volt. Sajnos egy betegség miatt nem lehettem ott, ezért idén nagy várakozással néztem az események elé. Most visszagondolok az elmúlt két napban, mennyi öröm, bosszankodás, vidámság, nevetés, izgalom fér bele egy ilyen kétnapos szenior úszóversenybe! A csapattársakkal, úszótársakkal való találkozás öröme, a hétköznapoktól való elrugaszkodás, kikapcsolódás a verseny okozta kellemes izgalom, a gyomrot szorító érzés minden egyes versenyszám rajtja előtt, és utána vagy az öröm, vagy a bosszankodás, mikor mit sikerül úszni. Mindkettőben részem volt ezen a versenyen. Míg 50 pillangón két századdal jobbat úsztam az ellenfelemnél így befutottam a bronzérmes helyre, bizony az 50 gyorson leszorultam a dobogóról. Mikor éppen nem úsztam, csapattársaimért szurkoltam, figyeltem ahogy úsznak, magamban bíztattam őket, legszívesebben húztam volna őket egy kötéllel, hogy minél gyorsabbak legyenek. Hódmezővásárhely… 2004. November 06-07. Megérkezvén, először feltérképezetem az uszodát, és megállapítottam, hogy valóban nagyon szép, az öltöző tágas, a medencetér nagy, és levegős, a víz csillogóan tiszta, hőfoka pont megfelelő. A medence végén egy üvegfallal elválasztva egy kisebb, talán 20 méteres, melegebb vizű tanmedence található, ahol verseny közben is lehetőségünk volt melegíteni, vagy éppen lazítani. Egy kis sarokban nagy pezsgőfürdő, egy folyosónyira pedig szauna, szolárium állt rendelkezésünkre kipihenni a nagy viadalt fáradalmait. Mikor becsobbantam a vízbe bemelegíteni, éreztem, nagyon jó a hőmérséklete, az állaga, szinte húz magával. (Azt viszont nem értem, hogy a verseny közben miért nem húzott magával, miért visszafelé hajtott.) A versenyen gépi és kézi időmérés volt, nagyon jó megoldásnak tartottam, hogy a célba való benyúlás után azonnal láthattuk az időeredményt, és hogy az úszó hányadiknak érkezett be a célba. A 100 méteres távoknál az 50 méteres részidőt is regisztrálta a masina, ez külön jó ötletnek bizonyult. Rendhagyó módon először a hölgyek, majd az urak úszták le a versenyszámaikat, két szám között lehetett pihengetni a kicsi medencében, vagy lazítani a pezsgőfürdőben. A verseny pörgősen, jól haladt délután fél hat körül a váltók lebonyolítása is befejeződött. Ekkor lett lebonyolítva az október 24-i Fedettpályás Öbölátúszás eredményhirdetése, ahol sok Debreceni Szenior Úszó is érdekelt volt. Büszke vagyok rájuk, igyekeztem mindenkit lefotózni, amikor átvették az érmeket és az ajándékokat. Gratulálunk a helyezetteknek, és mindenkinek aki részt vett ezen a versenyen. Este a vacsora tartalmas és finom volt, a buli fergeteges, térdig táncoltam a lábam. Mindenki jól mulatott, alapozott a másnapi küzdelemre. Vasárnap a kevés alvástól, kissé kóválygó fejjel, támolyogtam be az uszodába, minden porcikám egy jó nagy adag kávéért rimánkodott. Az éltető nedű lenyelése után beszédelegtem a vízbe melegíteni, ez nagyon jól esett, kissé kitisztult a fejem, az izmaimban kioldódtak a görcsök, és egy idő után még élvezetem is a mozgást, lassan – lassan fel tudtam venni a verseny ritmusát. Álmos szemű csapattársaim is kezdtek életre kelni, a bemelegítés mindenkit helyre rázott egy kicsit. Rajthoz állván, jött az ismerős gyomorgörcs, ekkor éreztem minden rendben van, nagy baj nem lehet, csak úszni kell! Az, hogy ez az állandó rajt előtti feszültség elmúlik-e valaha, nem is tudom, de minden egyes csobbanás előtt halálra izgulom magam, a pillangók fel-le cikáznak a gyomromban, jár kezem- lábam, és tövig rágom a szemüvegem gumipántját. Mikor felhangzik a sípszó, már csak az előttem álló feladatra koncentrálok, a rajt pillanatában pedig elillan az izgalom, a világ medencényire zsugorodik körülöttem, és abban a pár percben amíg úszom, semmi nem létezik számomra, csak a víz és én. Ezen a szép napos vasárnapi délelőttön miután leúsztam a versenyszámaimat kicsit bosszús voltam, mert elég rossz időket teljesítettem, remélem a következő versenyen sikerül javítanom. A versenyszámok között körbe-körbe jártam, fotózgattam, igyekeztem mindenkiről jó képeket készíteni. Kis csapatomról is sikerült néhány felejthetetlen pillanatot elkapni. Mindent összevetve, gyönyörű környezetben, egy jól szervezett, kellemes hangulatú, vidám versenyen vettünk rész, úgy gondolom minden Debreceni Úszó számára sikeres volt, senki nem távozott érem nélkül, mind az egyéni számokban, mind a váltókban többször ott lehettünk a helyezettek között. Azt viszont hiányoltam, hogy eredményhirdetés nem volt, nem állhattunk fel a dobogóra, csak átvettük az érmeket az eredménylista alapján. A verseny végén lazításképp becsobbantunk a pezsgőfürdőbe, majd főzettük magukat egy kicsit a szaunában is, így kellemesen elfáradva indulhattunk hazafelé, ki erre, ki arra. József Marianna