2004. Augusztus 27-28-29-én került megrendezésre Gyulán a
XXXIV. Országos Szenior Úszóbajnokság, dr. Regele Károly Emlékverseny.
A Debreceni Úszó Klub 54 fős csapata lelkesen, indult neki a küzdelmeknek, szerettük volna ismételten megnyerni a megyék közötti versenyen a kupát. Sajnos ez idén nem sikerült, a kupát Budapest nyerte meg. Gratulálunk!

A három napos verseny pénteken délután kezdődött, sajnos az időjárás mostoha volt hozzánk egész úton Gyula felé szakadt az eső, és megérkezésünkkor sem hagyott alább.
Az uszodában nagy meglepetés várt bennünket, a versenymedencét, és az öltözőket szépen felújították, a medence feszített víztükörrel csillogva várta az úszókat. Az öltözőhöz vezető folyosón áthaladva kis ablakokon át láthattuk a víz alatti világot, kalimpáló lábakat, kezeket, a látvány roppant érdekes volt, egy emberként csodáltuk meg.


Ez a kép az 50 méteres női pillangó futama alatt készült a vízalatti ablakon keresztül

A verseny délután kettő órakor kezdődött, a versenyzők felvonulásával. Először meghallgattuk a Himnuszt, utána dr. Török Enikő a Szenior Úszószövetség Elnöke megnyitotta a XXXIV Országos Szenior Úszóbajnokságot, majd felidézte a nyáron Riccionéban lezajlott Világbajnokság eseményeit, és kitüntette az előkelő helyen végzett úszókat.

A verseny kezdetére az eső alábbhagyott egy kicsit, de elég hideg volt, ezért behúzódtunk a medence melletti fedett részre, és csak akkor szaladtunk ki, amikor a rajtkőre szólítottak bennünket. Kicsit deja-vu érzésem volt, mintha Szentesen is hasonlóképpen tettünk volna.
Áztunk fáztunk, de a hangulatunk derűs maradt, viccelődve dideregtünk.
Este a verseny után került sor a csapatvezetők megbeszélésére, ahol tisztáztunk néhány versenyszabállyal kapcsolatos kérdéses dolgot, és összeállítottuk a jövő évi versenynaptárat.

Szombaton mikor felébredtem a nap a hasamra sütött….. volna, ha nincs lehúzva a redőny. Álmosan kibattyogtam a teraszra, és mindjárt jobb kedvem lett. Az előző napi felhőknek, esőnek semmi nyoma, a napocska aranyos fénye beragyogott mindent, a kedvemet is. Gyors készülődés, a nyikorgó izmok megmozgatása után irány a Várfürdő.

Az uszodában már gyülekeztek a versenyzők, volt aki már szorgalmasan melegített. A verseny 9 órakor kezdődött a 400 méteres gyorsúszással. A hangulat nagyon jó volt és az idő előrehaladtával csak fokozódott. A nézők, a szurkolók, és az éppen nem úszó versenyzők a lelátón sütkérezve élvezték az augusztus végi napfény melegségét. Az előző nappal ellentétben, a hőmérő higanyszála elérte a 30 fokot is, és teljes vállszélességében ragyogott a nap. Az egyéni versenyszámok után kezdődtek a váltók. Először a hagyományos szenior váltókat bonyolították, amelyekbe meglepően sok csapat nevezett be. Mi, debreceniek is megmozgattunk mindenkit, és több váltó is képviselte csapatot.

Csapatkép

A váltóban nagyon kiúsztam magam, hajtottam kezem-lábam mint egy gép, hogy kis csapatunk minél jobb helyezést érjen el. A váltóban éppen nem úszók hangosan biztatták a társaikat, a hangulat a tetőfokára hágott, a csapatok mindent beleadtak a győzelemért.

Ez után következett a családi váltó, a hol a családok apraja nagyja, megmutathatta, a kicsi sellő is sellő. Én is rajthoz álltam a kislányommal, meg egy kis barátjával, és habár versenyen kívül úsztunk a gyerekek lelkesedése átragadt rám is, és beleadtam minden megmaradt erőmet, hogy minél jobb időt ússzunk, és a futamban előkelő helyen érjünk célba. Ezüstérmet nyertünk a versenyen kívüliek versenyében. A kislányom nagy becsben tartja az érmét, elvégre 9 évesen érmet nyerni szenior versenyen nagy dolog.

Amíg mi szenior úszók Gyulán róttuk a hosszakat az Országos Bajnoki címért, fiatalabb sporttársaink Athénban küzdöttek az Olimpiai Bajnoki címért. Az éppen aktuális zajló eseményekről a futamok között, a hangosbemondón keresztül tájékoztattak bennünket, amit mindenki ujjongással, tapssal üdvözölt.

Este az egyik Gyulai szállodában volt a közös vacsora, amit aztán zene és tánc követett, hajnalhasadtáig. A vacsora már a versenykiíráshoz csatolt menüsorral kivívta az érdeklődésünket , és nagy várakozással vártuk a hangzatos nevezetű ételek valóságát. Nem csalódtunk, valóban ízletes, különleges ételek kerültek a tányérokra. Az édességért ugyan sorba kellett állnunk, de aki türelmes volt, az megnyalhatta a különböző tölteléktől dagadó rétesek, fagyi torták elfogyasztása után mind a tíz ujját.
A vacsora után le lehetett táncolni a étkezés alatt felszedett kilókat, a zene és a hangulat egyaránt emelkedett volt, úgy gondolom mindenki jól szórakozott ezen az estén.

Vasárnap ismét napos meleg reggel köszöntött ránk. Bár az előző esti mulatság után a korai felkelés nem igazán esett jól, álmosan néztem farkasszemet a már vidáman mosolygó napocskával, eszembe jutott a rám váró 200 méteres pillangófutam és rögtön felébredtem. Kell ez nekem???? Egy éve sincs, hogy tudok pillangózni és bevállaltam, hogy leúszom. Jajj!!! Ahogy közeledett a rajt időpontja úgy fokozódott a gyomrom tájékán a tompa nyomás. Mi lesz, ha nem bírom, karral, tüdővel, lábbal, és egyáltalán… Tényleg! Kell ez nekem????

Mindössze négy futamnyi úr, és két futamnyi hölgy vállalkozott erre a nehéz számra. Én az első futamban indultam, és majdnem annyira izgultam, mint másfél évvel ezelőtt, amikor Hajdúszoboszlón életemben először álltam fel a rajtkőre.
Lassan megfontoltan úsztam, igyekeztem tartalékolni az energiámat, jól kicsúsztattam a tempókat, a vége felé, amikor az utolsó ötven méterre fordultam, éreztem, hogy menni fog, még a hajrára is maradt bennem némi spiritusz. A célba csapva kiderült, túlságosan óvatosan bántam az erőmmel, a karjaimban maradt még vagy száz pillangó, és bizony az idő amit úsztam elég langyos lett. Sebaj, jövőre lesz mit túlszárnyalni. Különben is még hátra volt a 100 méteres gyorsúszás, ahol szerettem volna jó időt úszni. Sajnos nem sikerült, 80 méternél vizet nyeltem és fuldokolva, levegő nélkül kellett megtennem az utolsó 20 métert, ami igen csak visszavetette a hajrámat. Elég kellemetlen volt, alig bírtam kimászni a medencéből köhögtem, fuldokoltam.

A versenyszámok között körbejártam, fotóztam a mosolygós, vidám, sportolókat, nézőket. Minden versenyen örömmel figyelem a különböző korú szenior versenyzők vidámságát, állandó mosolygását, életerejét, csodálattal tölt el a már nagymama-, nagypapakorú úszók lelkesedése, úszni, győzni akarása, hogy mennyire tudnak örülni egy-egy jól sikerült futamnak, időeredménynek, mennyire boldogak amikor a nyakukba akasztják az érmet. A legtöbb versenyzőt már ismerem arcról névről, úszódresszről. Jó köztük lenni, közéjük tartozni. Minden versenyen örömmel köszöntjük egymást. Ahogy ott, Gyulán kattogtattam a gépemet, fotóztam a vidám arcokat, eszembe jutott a dal, „Nem csak a húszéveseké a világ”!

A gyulai verseny záró száma a pillepárbaj volt. Nagyon érdekes, izgalmas, komoly erőnlétet, ügyességet, állóképességet igénylő, versenyszám. Egy női és egy férfi versenyző alkotott egy csapatot, felváltva úsztak, 50-50 méter pillangót. 8 pár indult, és az utolsó mindig kiesett. Nagy verseny volt! Mi szurkolók körbeálltuk a medencét, és hangosan bíztattuk a versenyzőket. A hatalmas, izgalmas küzdelemben a Budapesti Szeniorok csapata, a Csikány Csilla – Csaba Gábor páros nyerte a versenyt. Gratulálunk nekik.

Végül, következett az eredményhirdetés, ahol mindenki átvehette a jól megérdemelt érmét, és a legvégén átadásra került az aranyosan ragyogó kupa is, amit a megyék közötti viadalban, Budapest nyert meg.
Sovány vigasz, ha csapatok közötti verseny lett volna, a Debreceni Szenior Úszó Klub végzett volna a legelőkelőbb helyen.



A Debreceni Szenior Úszók egytől egyik rendkívül jól teljesítettek, mindenki beleadott anyait-apait, és szinte minden számban szereztünk érmet.

Az eredményhirdetés után végig próbáltuk a Gyulai strand és élményfürdő szolgáltatásait, ahol kipihenhettük a háromnapos verseny fáradalmait. Lehetett csúszdázni, ugrálni a hullámfürdő által korbácsolt habokban, felidézve a tengerparti nyaralást, vagy éppen kényelmesen elpihenni a pezsgőfürdőben és lazítani.

Hazafelé az autóban újabb izgalmakban volt részünk, a vízilabda válogatottunk döntőt játszott az Olimpiai aranyéremért! Hallgattuk a rádiót és ordítva bíztattuk a csapatot, mintha hallották volna. Aztán egy rendkívül izgalmas meccs végeredményeként, megszületett a győzelem! Magyarország férfi vízilabda csapata megnyerte az Olimpiát.
Ezzel az élménnyel zárult az Olimpia, és a Gyulai Országos Szenior Bajnokság.
Rengeteg élménnyel és sok fényes éremmel tértünk haza.


József Mariann 2002.09.13.