2004. szeptember 25-26-án Egerben volt a Bitskey Aladár Emlékverseny.

Hűvös őszi, esőre hajló idő volt, de ez legfeljebb az ember hangulatát befolyásolhatta. A versenyt az Eger szívében található impozáns, tágas, hangulatos Bitskey Aladár uszodában rendezték meg. A Debreceni csapat ismét nagy létszámmal érkezett a megmérettetésre, személy szerint nagyon örültem, hogy láthatom a társaimat, beszélgethetünk, együtt úszhatunk.

Az uszoda mind kívülről, mind belülről rendkívül barátságos és hívogató. Az uszodába bemenet kedvesen fogadtak minket a szervezők, a regisztrálás és öltözködés után, birtokba vettük a medencét.
A víz hőfoka kellemes volt, a bemelegítés során némi nosztalgiát éreztem, hiszen nekem itt ez már a második Egri versenyem. Sajnos a tavalyi nem volt túl sikeres a számomra, betegen fáradtan érkeztem, és így távoztam vasárnap reggel. Most a betegség után érkeztem, és köszönetet rebegtem az orvostudománynak, hogy itt lehetek, hiszen csütörtökön még betegen feküdtem.
De ahogy úsztam a bemelegítő hosszakat, éreztem, hogy az erő lassan visszatér a karjaimba, a víz simogat, gyógyító hatással van minden porcikámra. Elfeledtem mindent, számoltam a tempókat, a karom és a lábam automatikusan átvette az ismerős ritmust. Magam mögött hagytam mindent, az úszás öröme melegséggel töltött el. Mintha egy hosszú álomból ébredtem volna.

A lelátón és a vízben gyülekeztek az úszók, nagy örömmel köszöntöttük egymást, hiszen régen találkoztunk. A Debreceni csapat tagjai is elfoglalták a helyüket, annyira jó volt látni őket, mintha mindig is ide tartoztam volna.

A verseny kettő órakor kezdődött, a csapatok a medence két szélén sorba álltak, mi is felsorakoztunk, meghallgattuk a megnyitó beszédet, és elénekeltük a Himnuszt.
Elkezdődött a verseny. A gombóc a gyomromban egyre nőtt, most talán még szorítóbb lett mint egyébként, a hűvös nyugalom ami a bemelegítés során átjárta testemet, lelkemet elmúlt, helyét átvette az izgalom és ahogy az angolok mondják, pillangó volt a gyomromban.

A versenyzők fegyelmezetten, minden erejüket összeszedve úsztak, küzdöttek az érmekért. A célba érés pillanatában hatalmas kijelzőn mindenki azonnal láthatta milyen időt úszott és a futamában hányadik helyezést ért el.

Ezen a képen a kijelzőn a 200 férfi vegyes egyik időfutamának eredményei láthatók
Nagyon sok szenior úszó volt, szép számmal jöttek a határon túlról is, Szlovákiából, Csehországból, Ausztriából. A Magyar csapatok is nagy számmal vettek részt, volt olyan korcsoport, ahol egy számban 8-10 versenyző is rajthoz állt. A uszoda zsongott, jókedvűen egészséges izgalommal álltunk fel a rajtkőre.
A nagyszámú résztvevő ellenére a verseny gördülékenyen zajlott, a szervezők igyekeztek mindent megtenni, hogy az úszók minél jobban tudjanak koncentrálni, úszni.
Sajnos 18 órakor át kellet adni a medencét a vízilabdás ifjaknak, és a nagy érdeklődés a sok futam miatt a váltók leúszását másnapra kellett halasztani. Ez némi kavarodást okozott a csapatok körében, hiszen újra kellett osztani a váltókat.
Volt aki maradt még nézni egy kicsit a vízilabdameccset, hiszen, kis országunk vízilabdásai egyre jobbak, egyre népszerűbbek, a meccsek is színvonalasak.

Többen viszont siettek átöltözni, a vacsorához, ami a híres Szépasszony-völgye egyik kellemes kis éttermében rendezték meg.
Már a helyszín stílusos volt, egy pincére emlékeztető barátságosan berendezett helyiségben vacsorázhattunk. Miután megérkeztek a versenyzők, a pincérek lopókkal jártak körbe, és igazi ízletes Egri bort töltöttek kinek a poharába, kinek egyenesen a szájába.
Ez utóbbi mutatványt hangos tapssal, ujjongással üdvözöltük. A vacsora ízletes volt és elegendő, mindenki jóllakottam iszogatta az Egri borocskát.
Kezdődött a buli, a tánc. A zenész nagyszerűen játszott, mindenféle számot lehetett kérni, igazi „bulihangulat” volt.
Talán a bor hatása, talán az, hogy ott lehettem, de olyan fergeteges jó kedvem volt, szinte egy percet sem ültem, csapattársaimmal, és más szeniorokkal együtt egész éjjel koptattuk a táncparkettet. Vasárnap volt mire a csapat nagy része visszament a szállásra.
Akik úsztak 400 gyorsot, azok számára igen gyorsan eljött a reggel, számukra fél 9-kor már elkezdődött a verseny, míg a többiek - én is - aludhattunk akár fél 11-ig is.

A 400 férfi gyors 3. előfutamának rajtja. A 4 es rajtkövön Szabados József Debreceni szenior.

Az uszoda fedett részében reggel is vízilabda mérkőzést rendeztek, ezért a 400 gyors számot a nyitott medencében kellett lebonyolítani.

A Bitskey Aladár uszoda a Bárány uszodából nézve
Némi kavarodás támadt a váltók beosztása körül, de végül mind a rendezők, mind a versenyzők elfoglalhatták a helyüket, és némi késéssel de elkezdődhetett a verseny. Kicsit fáradtnak éreztem magam, az Egri borok és az éjszakai mulatozás után nehezen találtam magamra, de egy jó kávé a büfében, némileg helyre tette tompa fejemet. Aztán megint a víz, a hűvös, bűvös víz, gyógyír a fájó fejekre, tompa kezekre, lábakra.

Először tehát a váltók rajtoltak el, majd következtek az egyéni számok. Sajnos minden futamban volt „lukas” pálya messzebbről érkezett versenyzőknek el kellett indulni hazafelé.
Az egyéni versenyeket követő váltót már én sem tudtam megvárni, kisgyerek várt otthon, sietnem kellett.

Mindent összevetve, a jó hangulatú, kellemes, bár kicsit fárasztó verseny volt.
A vízilabda meccsek okozta csúszásról, kisebb kavarodásról a szervezők nem tehettek, de mindent megtettek, hogy mi jól érezzük magunkat, ússzunk, versenyezzünk egy jót.


József Marianna