2004. december 04-05-én rendezték meg az V. Nyéki Imre Emlékversenyt Budapesten a Kondorosi úti uszodában. A verseny a szokottnál kicsit később, délután 17 órakor kezdődött, de ezt én nem bántam, mert általában az edzéseimet is ekkor szoktam kezdeni, ezért ez az időpont számomra ideális volt. Sokan voltunk, az uszoda megtelt a vidám szenior versenyzőkkel. Az uszoda kellemes, tágas volt, a 33 1/3 méter hosszúságú medence, nem is tűnt olyan hosszúnak mint az 50 méteres medencék, a víz hőfoka megfelelő volt, bár én kicsit hidegnek éreztem, de ennek az oka az, hogy ahol én edzek a víz hőmérséklete jóval melegebb a gyerekek úszóedzései miatt. A verseny pörgött, és fél nyolc körül már a váltók is leúszták a távokat. A Debreceni csapat kicsit foghíjas volt, ez betudható annak, hogy több társunk megbetegedett. Szombaton mindössze egy férfi és egy női váltóval indulhattunk el. A vacsora kellemes és bőséges volt, nekem legjobban a desszert ízlett. Igaz elég lassan, de bemelegedett a társaság és a tánc is elkezdődhetett. Vasárnap kissé álmosan támolyogtam az uszodában, csak néztem az ellenségesen csillogó hideg vizet, aztán összeszedtem magam, és belevetettem magam a habokba. Az ismerős közeg, az ismerős mozdulatok megnyugtattak, és egyben felpörgettek. Kicsit hosszabban melegítettem be, hogy elűzzem magamból a fáradságot és a feszültséget, aztán jöhetett a megmérettetés. Mindent összevetve, a verseny számomra pozitív mérleget mutatott, a hátúszás kivételével minden úszásnemben javítottam az eddigi eredményeimen. Mégis keserű szájízzel távoztam az uszodából. Ennek oka, hogy a váltók körül kis kalamajka támadt. Elég nehéz volt beosztani, hogy mindenkinek jó legyen, és a lehetőségek szerint a korcsoportnak megfelelő és jó, éremesélyes csapatokat állítsunk össze. Aztán a verseny közepe felé megérkezett egy társunk és itt kezdődtek a problémák. Mint sportember, az eredmény érdekében visszaléptem, teret adva a jobb úszóknak. Emberi és sportszerűségi szempontból viszont jól esett volna, - és sportszerűbb lett volna, - ha az az ember lép vissza aki késett és nem volt jelen a váltók beosztásánál. Eddig úgy gondoltam, hogy ez szabadidős versenysport, és egy eredmény érdekében sem fúrjuk ki a másikat ilyen módon. Tévedtem, és bizony nagyot csalódtam. Apró és kicsinyes dolog az egész, de nekem mégis nagyon rosszul esett, hogy senki nem állt ki mellettem, bizony a tüske bennem maradt. József Marianna