2004. július 24-25-én rendeztük meg az I. Százhalombattai Nemzetközi Szenior Úszóversenyt.

Soha nem gondoltam volna, hogy egy úszóverseny megrendezése ilyen nagy munka.
Fárasztó, sokrétű, mindenre kiterjedő figyelmet igénylő tevékenység, én mégis minden percét élveztem az előkészületektől a verseny befejezéséig.

Maga a gondolat, hogy kellene egy versenyt szervezni Százhalombattán, 2003. nyarán fogalmazódott meg a fejemben, de akkor magamban is csak legyintettem egyet, hogy úgy sem sikerülne! Gyorsan le is szidtam a gondolataimat, hogy ezzel a negatív hozzáállással nem lehet semmit csinálni.

Elkezdtem tervezgetni, mit és hogyan tennék, majd pár hét múlva a gondolataimat tett követte, megkerestem a Százhalombattai Strand vezetőjét, és elmondtam Neki mit is szeretnék. Az ötlet tetszésre talált, és beindult a gépezet. Dr. Török Enikőtől időpontot kértem, és egyeztettem a szabadidőközpont vezetőjével. Tavasszal aztán elkezdődtek az igazi szervezői munkák, versenykiírás elkészítése, szálláskeresés a versenyzők részére, vacsorához való helyszín foglalása, reklámhadjárat, hogy minden versenyzőhöz időben eljusson a versenykiírás, mindenki tudjon arról, hogy a mi kis városunk is szervez versenyt.
Áprilisban kicsit nekikeseredtem, mert sehogy nem akart összeállni a kép, minden olyan képlékeny volt, még az is megkérdőjeleződött, hogy lesz-e verseny Százhalombattán.

Szerencsére a százhalombattai VUK SE. Vezetőjének személyében támogatóra és segítőre leltem, nagyon sokat segített, főleg a verseny anyagi hátterének megteremtésében.

Májusban kitisztultak a tisztázatlan körülmények, elkészítettem a versenykiírást. A szentesi és a szabadkai versenyeken már szétosztogattam a kiírásokat, és személyesen is igyekeztem meghívni minden csapatot, úszót és hozzátartozójukat a versenyre.

A munka dandárja a nevezések beérkezésével kezdődtek. Minden versenyző adatait, nevezéseit számítógépre kellett vinnem egyenként nagy figyelemmel. Szerencsére elég sok nevezés érkezett, és hangos füttyel üdvözöltem a századik versenyző nevezését.
Pénteken éjjel még a nevezéssekkel bíbelődtem, hogy szombatra minden készen álljon, és gördülékenyen menjen minden.
Aztán eljött a szombat. Fáradt voltam, mert az izgatottságtól alig bírtam aludni. Tíz óra felé már a strandon voltam, elkezdeni az előkészületeket. Megérkeztek a segítségeim is, három kedves barátnőmet kértem fel, ketten a regisztrációnál tevékenykedtek, egy hölgy pedig a számítógépet kezelte. Tizenegy óra felé aztán elkezdtek szállingózni a versenyzők. A regisztrációnál a lányok nagyszerűen helyt álltak, gördülékenyen ment minden.
Előző este elkészítettem a teljes rajtlistás, de hirtelen összeomlott, mert nagyon sok helyi nevezés érkezett. Sajnos tapasztalatlanságunknak köszönhetően, a helyi nevezések fogadása miatt majdnem elúsztunk a kezdéssel, de végül Réka, a számítógépes segítségem, úrrá lett a káoszon, és elkezdődhetett a verseny.
Én magam is beneveztem, de bemelegíteni már nem volt időm így amikor rajthoz szólítottak, ledobtam a pólómat, és huppsz már ugrottam is a vízbe. 100 gyorsat bemelegíts nélkül úszni elég gyötrő volt. Alaposan kiúsztam magam, kikecmeregtem a vízből, és visszacsöpögtem a számítógépes asztal mellé, mert jöttek sorban a váltóra való nevezések.
Nagyszerű segítségeimnek köszönhetően a verseny zökkenőmentesen, pörgősen haladt. A strandolók egy-két kivétellel, toleránsak, türelmesek, érdeklődőek voltak.
Az egyéni számok után kezdődtek a váltók, itt volt egy kis kalamajka, nem volt időnk gépre vinni a nevezéseket végül apró késéssel, de sikerült elindítanunk a futamokat. Az eredményhirdetés a verseny után volt, minden versenyző örömmel állt fel a dobogóra. Én is felállhattam a harmadik helyre, nagyon jó érzés volt hazai pályán dobogóra állni, és átvenni az érmet.
Este a vacsora a Halászcsárdában volt, sajnos kevés érdeklődő volt, mert Budapesti versenyzők, és akiknek Budapesten volt rokonuk, mind hazamentek a vacsora előtt, így talán ha 30-an maradtunk. Bár a zenészek nagyszerűen játszottak, ennek ellenére csendes vacsora volt, sajnos buli nélkül. A feszültség bennem a tetőfokára hágott, szerettem volna, ha jobban sikerül a vacsora is, de jó tanulópénz volt.

Másnap folytatódott a verseny, a versenyzők kipihenten, vidáman érkeztek. Nagyon jó volt látni a reggeli napsütésben a sok-sok vidám, egészséges arcot.
A verseny, ahogyan előző nap, pörgött, 11 óra felé már a váltókat kezdhettük, és fél egy körül az eredményhirdetésnek is vége lett.
Sok versenyző, csapatvezető jött oda hozzám gratulálni, megköszönni a versenyt.
Nagyon jól estek az elismerő szavak, és amikor a legidősebb versenyzők jöttek hozzám a köszönetükkel, majdnem elsírtam magam meghatottságomban. A feszültség, ami hetek óta görcsössé tett, hirtelen kiengedett, és szívből tudtam mosolyogni, örülni. A versenyzők lassan elszállingóztak, mikor elbúcsúztunk egymástól, mindenkinek volt egy kedves szava hozzám.
Tulajdonképpen ekkor éreztem először, hogy befogadtak maguk közé a szenior úszók.
Nem panaszkodhatom a sorsra, hiszen még egy álmom valóra vált.
Vasárnap délután mikor debreceni társaim is elindultak hazafelé, leültem és végiggondoltam a két nap eseményeit.

A debreceni csapat 2004. július 24-25 -ai százhalombattai versenyen
Hátsó sor: Pál Emese, Miklós Attila, dr. Boros Izabella, Selmeczy János
Középső sor: dr. Bitskey István, ifj. Bitskey István, Gács Marcell, Nagy Emese, Puskás Pál, Krasznai Róbert,
Kovács Lukácsné, Hantó Ferencé, dr. Rentka László, Dunay Zoltán
Guggolnak: József Marianna, Otthmar Mohamed Péter, dr. Kádasi Tibor

Mindent összevetve a verseny jól sikerült, az előforduló hibákból sokat tanultam, jövőre igyekszem kiküszöbölni ezeket a hiányosságokat, hogy a verseny még jobb, érdekesebb legyen.
Titkon reméltem, hogy a versenyt, a lelkes úszókat látva több százhalombattai
lakos kedvet kap ehhez a nagyszerű sporthoz és csatakoznak hozzám az edzésekre, versenyekre, talán létre tudunk hozni egy helyi szenior úszó klubot. Sajnos ez nem alakult így, igaz nagy volt az érdeklődés, sok strandoló tetszéssel nézte a versenyt, de úszni nem jelentkezett senki.
Habár Százhalombatta, sportváros, sajnos szomorú tény, hogy a felnőtt lakosság igen kis százaléka mozog rendszeresen.

Amennyiben lehetőségem lesz rá, a versenyt jövőre is szeretném megrendezni, szeretnék hagyományt teremteni Százhalombattán is, reménykedve, hogy a battai városlakók körében is elterjed: ÚSZNI JÓ!